Századok – 1995
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767
BÉCS ÉS A HÓDOLTSÁG KERESKEDELME A 16. SZÁZADBAN 781 Hódoltsági útjai során Thököly egyaránt használta a pesti és váci átkelőket, Rapoti viszont hangsúlyozta, hogy évek óta elkerüli Pestet és Vácon át közlekedik. Óbudai Mátyásnak, egyetlenként, az „oroszlán torkában" Pesten volt boltja. Ő valóban óbudai lakos volt és mint ilyen jogilag a komáromi uradalom jobbágyának számított. Ennek megfelelően köteles volt az uradalomnak évi adót fizetni, szolgálatot teljesíteni. Különböző apró árukkal („specereien") és borssal érkezett Bécsbe, ahol három hete árulta ezeket, hogy a kapott pénzből bevásárolhasson.71 A vallomások lehetőséget adnak bizonyos feltételezések megf ogalmazására. Arra legalábbis, hogy sejthessük nemcsak Tornai és Szatmári, de mások is Thököly pénzén vásárolt vagy általa hitelezett árukkal indultak hazafelé Bécsből. Olyan árukkal, amelyek között gyanúsan gyakorian szerepelnek a kés, a rézáru, a kovácsolt vasáru, tehát a tiltott cikkekhez közelálló árufajták. Voltak-e fegyverek, páncélok is csomagjaikban, ezt legfeljebb akkor tudjuk meg bizonyosan, ha egyszer előkerül egy ilyen ügy a kamarai iratok tömegéből. A feltételezésre azonban így is van elegendő okunk. A gyorsan növekvő Thököly vagyon önmagában busás hasznot hozó szállításokat sejtetett. Az Udvari Haditanács által a letartóztatott magyarok ügyében 1575 szeptemberében benyújtott összegző jelentés — visszatekintve a megelőző másfél évtized hasonló állásfoglalásaira is — újból foglalkozott valamennyi „biztonsági" problémával. A magyar kereskedők bevásárlásainak bázisát jelentő bécsi lerakat esetleges áthelyezésével kapcsolatban a jelentést készítők első ízben fogalmazták meg a közveszély elhárításának kötelezettsége és az egyéni érdek konfliktusát. Nevezetesen azt, hogy az árulerakat kitelepítése következtében a bécsi polgárságot ért sérelmek csak másodlagosak a várost, mint a kereszténység fontos központját a török kémek révén fenyegető károkhoz képest. Ebből a gondolatból kiindulva a hadiállapot fennmaradása idejére a lerakat áthelyezését és az odautazó kereskedők alapos ellenőrzését tartották célszerűnek. Azoknak a hódoltsági magyaroknak viszont, akik ügyeik intézésére Bécsbe jönnek, a város falain kívül kell szállást biztosítani és onnan csak egy tolmács kíséretében (mint ezt már a negyvenes években egyszer elrendelték) mehetnek a városba.7 2 Miután a kihallgatottak közül többen is bevallották, hogy marhahajcsáijaik után jöttek Bécsbe, a jelentés részletesen szólt a hajcsárok és az állatokat kísérő szolgák mozgása korlátozásának szükségességéről. A gyakorlat ugyanis az volt, hogy ha eladták is az állatokat Magyarországon, új hajtókat, akik a megfelelő ismeretekkel rendelkeztek, nem tudtak felfogadni, így azok tovább mentek nyugat felé, alkalmanként egészen a Rajnáig. Ha netán valóban kémek voltak soraikban, nem volt nehéz számukra az útviszonyokat, belső állapotokat kifürkészni. Az alsó-ausztriai kormányzat 1575. november 5-én az árulerakat áthelyezésének kivételével támogatta a Haditanács álláspontját, sőt egybevágóan az 1563. évi törvényi szabályozással kiegészítette azt a hadfelszerelési cikkek szállításának megújítandó tilalmával és az egyházi, illetve világi urak kíséretében utazó idegenek fokozott ellenőrzésének megerősítésével.7 3 Döntés a korábbi időkhöz hasonlóan most sem született. A hosszúra nyúlt fogság azonban Thököly számára így is láthatóan szolgált néhány tanulsággal.
