Századok – 1995
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767
778 GECSÉNYI LA-DOS forduljanak és megkíséreljék elérni egy a tulajdonjogot nem firtató esküszöveg kiadását.5 8 A komáromi vám (természetesen teljesen függetlenül az itteni kiviteli harmincadvámtól) jelentőségével függött össze az is, hogy itt történtek a legerőteljesebb kísérletek a kiváltságokkal rendelkező települések jogainak felülvizsgálatára. 1577-ben Szőts István (nyír)bátori polgártól foglalták le áruit, mert nem akart Komáromban vámot fizetni, mondván: városa lakói szabadságot élveznek. Be is mutatta a privilégium másolatát. Az alsó-ausztriai Kamarának ez ügy kapcsán készített jelentése szerint Magyarországon Nagyszombat, (Nagy)maros, Győr, Trencsén és néhány más város kapott ilyen vámszabadságot, ámde ezek közül csak Nagyszombaté a régi és kipróbált. Szőts végül visszakapta az áruit, de Andreas Hirsch komáromi vámos nyomatékosan felhívta a kamarai tanácsosok figyelmét a városi kiváltságok elismeréséből fakadó károkra, jövedelem csökkenésekre.59 Kevésbé járt szerencsésen Bácsi (Bachy) Péter kolozsvári kereskedő, aki egy 1575. október 15-én Bécsben, a Magyar Udvari Kancellária által kiállított menlevéllel közlekedett, amelybe Kolozsvár ősi jogai alapján a vámmentességet is belefoglalták. Több éves szabad menetel után 1579-ben szemet szült e kiváltság és vizsgálat indult az ügyben. Joó János a királyi udvar magyar titkára Kolozsvár jogállása értelmében megalapozottnak tartotta ezt a mentességet, ámde a Magyar Kamara állásfoglalása csak a szabad menetel (polgártársai adóssága miatt nem tartóztatható fel) jogosságát ismerte el. Valójában államjogi érvényűnek volt tekinthető az a vélemény, amely szerint Kolozsvár nem lévén a Magyal- Királyság része, lakosait nem illeti meg a magyarországi szabad királyi városoknak adományozott vámmentesség.6 0 Lényegesen kedvezőbben alakult Thököly Sebestyén helyzete. 0 élve az áttelepülése előtt szerzett helyismerettel, üzleti kapcsolatokkal és az új lakóhelye adta lehetőségekkel, már az 1570-es évek első felében meghatározó pozíciókkal rendelkezett a Bécs és a Tiszántúl, illetve Erdély közötti kereskedelemben. Ennek jele volt, hogy az Udvari Kamara megbízásából Nagyszombatban kölcsönök ügyében — tárgyaló királyi biztosok azt írták róla: „e város valamennyi polgára között (mint mondják) a leggazdagabb."60/ a Társadalmi pozíciójának nem volt feltétlen ismertetőjegye, hogy 1572. október 22-én általánosságban megfogalmazott érdemei elismeréseként „tökölházai" előnévvel — Gábor nevű fiával és Vince nevű testvérével együtt — a nemesek sorába emelte az uralkodói kegy. 6 1 Evekkel később az uralkodóhoz intézett beadványában azt írta magáról, hogy nemesi szülőktől származott („vonadelichen Eltern geboren"), ámde éppen az armálisban olvasható „agilis" megnevezés tanúsítja nemes anyától és nem nemes apától származását.62 Érdekes ellentéteként a frissen elnyert és Pozsony megye nagymegyeri közgyűlésén 1573 januárjában kihirdetett armálisnak 1573. február 17-én Simon Pleb pozsonyi polgár végrendeletében „Deckhly Sebastian ain Kramer von Thierna" megjelöléssel bukkant fel az adósok között.63 A gyorsan növekvő vagyon és a társadalmi elismertség között feszülő szakadék jelei még hosszú éveken át visszaköszöntek, mint arról éppen a vöröskői uradalom megvásárlása körüli huzavonából majd értesülhetünk.
