Századok – 1995
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767
BÉCS ÉS A HÓDOLTSÁG KERESKEDELME A 16. SZÁZADBAN 779 Kiterjedt üzleti tevékenysége mindenesetre széleskörű ismeretséget biztosított számára. Nyilván ennek volt köszönhető, hogy 1575 nyarán a bécsi polgármester és tanácsosai tekintélyes kereskedőként aposztrofálták. Letartóztatása a bevezetőben említett erdélyi hadi eseményekkel és nem kereskedelmi tevékenységével függött össze. Előadása szerint posztót, késeket, vásznat és hasonló árukat szállított Debrecenbe és Erdélybe, ámde nem a törököknek vagy török területre. Ellentételként megbízottaival ökröket vásároltatott, erre a célra évi 60-70 000 forintot adott ki, ami azután Bécsben térült vissza. A debreceni és erdélyi összeköttetés hangsúlyozása bizonyára nem volt szándéktalan, hiszen a törökökkel való kapcsolat gyanúja a levegőben lebegett. Olyannyira, hogy keresztény mivoltát és azt, hogy egyetlen csepp török vér sincsen az ereiben, külön is meg kellett erősítenie.6 4 Úgy tűnik, ezt a közfelfogást fejezte ki, még évekkel később is, az a császári leirat, amelyben 1578. március 24-én a következőket írták: „a basával is igen jó ismeretségben van és a szabad kereskedés által is kedveznek neki."65 Mindez részben érthető volt. Hajói Bécstől Pestig közlekedtek ott rakták át az árut szekerekre és vitték tovább török területen Debrecenbe.6 5 " Budán és Pesten üzlete ugyan nem volt, de azt nem tagadhatta, hogy a budai basa ismeri őt és különböző kereskedőtársai adósságai miatt gyakran fenyegeti is. A hajókon együtt utazóknak alkalmanként ajándékkal is meg kellett tisztelni a basát: réz edénnyel, réz (messing) gyertyatartóval. Ilyeneket ő is vitt hozzá. Ha a török kormányzó ilyenkor bécsi hírek után érdeklődött, mondta Thököly, tikkor arra hivatkozott, hogy nem járt ott, ki sem mozdult Nagyszombatból vagy ha igen, akkor csak a kereskedésével törődött s nem hallott semmit. (A fogságban lévő többi kereskedő viszont éppen azt vallotta, hogy a basa tőlük soha, csak mindig az előkelő kereskedőktől kérdezősködött.) Letartóztatása előtt utoljára 1575 április végén, Szent György napkor utazott át Budán és Pesten, visszaútban viszont Debrecenből Vácon és Újváron át tért haza. Július 14. körül érkezett Bécsbe, ahol árui behajózását várta a többi kereskedővel együtt. Megbízottaiként a Túrról érkezett Szatmári Jánost és Tornai Tamást nevezte meg. Szavai hitelét leginkább a tekintélyes bécsi kereskedők Thobias Weiss, a Stamp család tagjai és mások jótállása garantálta. Közülük került ki az a négy jótálló is, akik szavatolták, hogy szabadon bocsátása esetén nyolc héten belül visszatér Bécsbe. „Hitelét a letartóztatás és a feltartóztatás alatt elveszítheti, mint hasonló esetekben másokkal korábban történt. így az itteni előkelő kereskedők nagy kárt szenvedhetnek, amit azután a török vagy erdélyi (területen) nem tudnak kiheverni. "66 Fontos ez az információ, mert jelzi, milyen erős érdekeltsége volt néhány jelentős bécsi, vagy a külföldiek bécsi árulerakatában tevékenykedő német kereskedőnek a magyarországi és erdélyi üzletekben. Éppen a kezesek között említett Thobias Weiss — a későbbiekben is Thököly üzlettársa — volt az, aki 1570. július 26-án 40 000 forint készpénzt és 20 000 forint értékű posztót adott kölcsönként az alsó-ausztriai rendeknek a magyar végvárak fizetésére.67 A Thökölyvel együtt Bécsben időző kereskedők közül többen is a helyi polgároknál találtak szállást, mint Tornai Tamás Caspar Huethofernél, György deák,
