Századok – 1995
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767
BÉCS ÉS A HÓDOLTSÁG KERESKEDELME A 16. SZÁZADBAN 775 Ebben az ismeretségi körben érthető, hogy a kereskedőnek nem okozott nehézséget a különböző tilalmak ellenére folyamatosan megőriznie magyarországi kapcsolatait és folytatni a tiltott árukkal való kereskedést. A véletlen folytán erre is van bizonyíték, miután a bécsi hatóságok 1575. július 7-én leltárba vették mindazon árukat, melyeket Borbély Benedek (nagy)marosi polgár vásárolt a császári székvárosban. A jegyzék első tételei a Georg (Jörg) Khottlertől vett két darab aranyozott, lemezes mellvért, két pár aranyozott illetve félaranyozott vaskesztyű és két pár páncélkesztyű, továbbá két aranyozott óra, összesen 334 tallér értékben.38 Az 1572-ben megújított szigorú tilalmak ellenére a hadi árukkal történő kereskedés tehát szemmel láthatóan folytatódott. Igencsak valószínű, hogy nem kevésbé jelentős üzleti kapcsolatokkal rendelkeztek Götzler és Waldner kereskedők is. Götzler, aki esetleg a hasonnevű nürnbergi kereskedő családból származott és az 1530-as/40-es években Prágában tevékenykedett, 1573. augusztus 6-án 4303 forint értékben kapott a magyaróvári harmincadon beváltható utalványt.39 Waldner, aki a század második felében sőt a 17. század kezdetén is kiteijedt magyarországi összeköttetéseket ápoló Rottengatterek szállásán lakott, bizonyára maga is e nürnbergi család megbízottai közé tartozott.4 0 Ez volt tehát részben az a keret, amelyben 1541/1543 után a magyarországi és erdélyi kereskedők ausztriai kapcsolatait elhelyezhetjük. Mint oly számos adat jelzi az 1541 utáni évtizedekből, a kereskedelmi forgalom — a belső piacnak a Budáról, Pestről, Fehérvárról elmenekült polgárok korábbi kapcsolatrendszerére alapozódott fennmaradása révén — zavartalanul folyt Debrecen, (Nyír)Bátor, Várad, Kolozsvár, Szeben, Kassa, Pozsony, Nagyszombat, és Bécs között.4 1 Külön feladat lenne azoknak a bécsi magyar és osztrák polgároknak az aprólékos feltérképezése, akik — bizonyára a korábbi századokba visszanyúló hagyományok alapján — a magyarok állandó üzletfelei, szállásadói s a tiltó rendszabályok számának növekedésével egyre inkább jótállói, kezesei is voltak. Az olyan ismert személyek, mint Bornemissza Tamás volt budai bíró mellett had említsük meg csak alkalmi példaként a vélhetően magyarországi jövevény István Kullockot (ebben a formában!), aki 1542-ben bécsi lakosként fordult elő a harmincadkönyvekben, 1547-ben három más polgártársával kezességet vállalt Tassy Lénárt egykori pesti polgár, marhatőzsér ügyében.4 2 A tanulmány bevezető soraiban említett Stanzel Bio (Plaa/Plaa) már 1549-ben Váradra kereskedett kaszákkal, mint arról a város tanácsának bizonyságleveléből értesülünk. Ugyanezen évben Szűcs Gergely és Soltán Pál debreceni polgárokkal is kapcsolatban állt. 1562-ben tagja volt annak a bizottságnak, amelyet az uralkodó Bécs város lengyel és moldvai marhával történő ellátásának tanulmányozására küldött ki.43 Caspar Huethofer, 1575-ben a magyal" kereskedők egyik szállásadója, 1563-ban Debrecenbe jár bevásárolni. 1565/66 folyamán Szili János és Márton pápai 1 tikosokkal állt perben fegyverek és hadfelszerelések szállítása során keletkezett adóssági ügyben. 1576-ban Hans de Monte nevű polgártársával együtt az egykor Eperjesen lakott Zarazi (Sárosi?) Jánossal fennállott adósság miatt levelezett.44 A Tiszántúlról és Erdélyből érkezőkkel szemben időről időre felerősödő, az ausztriai beutazást és szabad bécsi mozgást korlátozó vagy éppen tiltó rendsza-
