Századok – 1995
Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767
774 GECSÉNYI LA-DOS beérkező minden fegyvert, páncélt rendszeresen jegyzékbe foglaljanak és ezeket negyedévente az Alsó-ausztriai Kamarának átadják. Éppen amiatt, hogy Khottler, mint alsó-ausztriai tartományi íizetőmester akadálytalanul utazhatott a magyar területekre, az intézkedés különösen hangsúlyozottan terjedt ki az előkelő, nemesi személyekre, de még az egyháziakra is. A végvári főtisztek az 1563. évi 67. tc. alapján arra nézve kaptak szigorú parancsot, hogy minden módon akadályozzák meg a katonáknak a törökökkel folytatott fegyverüzleteit."2 8 A Haditanács állásfoglalása alapján 1572. április 29-én megszületett a királyi dekrétum, amelynek valamennyi harmincad filiáléhoz történt eljuttatásáról Caspar Prock magyaróvári harmincadellenőr július 12-én tett jelentést.29 Nincsen nyoma annak, hogy a három vizsgálat alá helyezett kereskedő bécsi polgár lett volna. Khottler a Landskrone nevű beszálló fogadóban, Waldner az ismert nürnbergi Rottengatter kereskedőcsaládnál, Götzler pedig az egyik legnagyobb beszálló fogadóban a Regensburger Hof-ban, illetve a közelében lévő ún. Edlasperg (Junckherr) házban lakott. A korabeli bécsi szálláshelyek nyilvántartása (Hofquartierbuch) szerint ez a terület, a Stubentor és a Rotenturmstrasse közötti negyed (Wollzeile, Hintere und Vordere Bäckerstrasse, Alter Fleischmarkt) volt az, ahol a magyar kereskedőkkel ez idő tájt kapcsolatban álló bécsi polgárok (Thobias Weiss, Stanzel Plaw/Plaa/Blo, Sebastian Wülfing, Blasius Bischof, Georg Federl (Vettert), Hans Rogacz, Anton Stamp örökösei, Michael Starzer, Kainrath Braun és mások) többsége lakott. 30 így lehetett ez már az 1540-es években is, amikor Niklas Salm gróf egy a Stubentor közelében levő utcát említett jelentésében, ahol a magyarok nagy számban megfordultak.31 Götzler, Waldner és Khottler közül utóbbiról további információink is vannak. 1574-ben a magyaróvári főharmincadon két alkalommal is harmincad mentes marhahajtással törlesztettek számára egy a kincstár számára nyújtott 2000 tallért meghaladó kölcsönt.32 Széles körű kapcsolatait mi sem illusztrálta jobban, mint az a tény, hogy rendszeres összeköttetésben állott különböző magyar főurakkal, de sejthetően közvetlenül a törökökkel is. 1572 augusztusában a Bertalan napi linzi vásáron esedékes fizetési kötelezettségen-e való hivatkozással sürgette Batthyány Boldizsárnál a tőle vásárolt hadfelszerelés árának kiegyenlítését. Eközben így írt „Tudatom nagyságoddal, hogy két szép selyem puntschak-ot kaptam a török követségtől amint azt Nagyságod szolgája Szentiványi Mihály is látta, mivel Nagyságod is bírni akarta ezeket szívesen adom Nagyságodnak."3 3 1573 januárjának első napján a Batthyánytól kapott vaddisznó szalonnát nyugtázta köszönettel, egyúttal pedig jelezte, hogy 10 rác ágytakarót vásárolt a számára, darabját 5 tallérért. Kérte továbbá, hogy Batthyány küldessen a számára egy élő disznót.34 1574 októberében nagyobb mennyiségű gabona átvételéről írt, s arról, hogy Zrínyi gróf ebben az évben, mint máskor is, egy hordó viaszt küldött neki.3 5 1576 júliusában három darab ,,pagasia"-t' továbbított, a főúrnak s egyben tudósította, hogy egy prédikátort küldött hozzá, családostul, aki „bizonyosan kegyes tanult ember, akit Nagyságod az egyházi szolgálatban jól használhat".3 6 Utolsó ismert írása Batthyányhoz 1584. október 26-án kelt Bécsben, amikor arra kérte őt, hogy Nádasdy grófnál (vélhetően Nádasdy Ferencnél) érdeklődjön, milyen összegért szándékozik bécsi házát áruba bocsátani, mert hajlandó volna megvenni azt.3 7
