Századok – 1995

Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767

BÉCS ÉS A HÓDOLTSÁG KERESKEDELME A 16. SZÁZADBAN 771 hadicikkekkel és rézzel történő kereskedés betiltásáról (1563: 67. tc.), mint az 1564 június elsejei dátummal kiadott uralkodói dekrétum és az Udvari Kamara ehhez kapcsolódó pátense. A dekrétum a hadfelszerelésen kívül az alsó-ausztriai Kamara egyedi engedélyéhez kötötte a kaszák és sarlók kivitelét, amelyekből megállapítása szerint a törökök szablyát kovácsolnak.1

6

„Az egész kereszténység ősellensége eddig is a legtöbb és legjobb híreket, előnyt O császári felsége országai ellen a kereskedő személyek, a rácok és mások, által szerezte, mint azt az elfogott fehérvári bég maga is nyilvánvalóan elismerte, ehhez még megjegyzendő, hogy ugyanezen kereskedő személyek a törököknek mindenfajta hadfelszerelést bőségesen szállítottak, többet mint amit a törökök megfizethettek. Tekintet nélkül arra, hogy a fegyverek szállítását 0 császári felsége többször nyílt felhívás és parancs útján valamennyi vámnál és harmincadnál teljesen leállította." - írták a kérdés tanulmányozására kiküldött haditanácsi kommisszáriusok 1567-ben.17 A kérdés némi ellentmondásossággal azért került ismételten napirendre, mert az 1567 folyamán megindult török béketárgyalások során várható volt, hogy felmerül a szabad kereskedés ügye is. Ennek gondolatától a császári hatóságok nem zárkóztak el, de meghatározó alapelvnek tartották, hogy a török alattvalók közlekedését az örökös tartományok területén változatlanul megakadályozzák. („Ha 0 császári felsége és a törökök között állandó béke jönne létre, az utat és eszközt adna, hogy az ipar és kereskedés mindkét fél alattvalói között elrendeztessék és mozgásba hozassék, ámde anélkül, hogy ezáltal a törököknek 0 császári felsége területére történő utazásukhoz átjáró vagy ajtó nyittatnék." - hangsúlyozta az Udvari Kamara jelentése.1

8

Óvatos tartózkodással úgy vélték, hogy a kereskedelem dolgát a császári követek ne vessék fel, ha pedig a török megbízottak azt előhozzák, akkor a szabályozást az addigi tilalmak érvényben tartása mellett javasolják. „Ami a tiltott árukkal — mint élelem, fegyver, lőpor, salétrom, lándzsa, vért, páncél, vas, szúróeszköz, sarló, ón, feldolgozott vagy feldolgozatlan ólom — azaz összességében mindazzal, ami élelmezésre és az ellenség védelmére hasznos és alkalmas, való kereskedést illeti, alázatos véleményünk az lenne, hogy O császári felsége a Bécsben levő rendnél maradjon."1

9

Ez az 1544-ben érvénybe léptetett tilalom fenntartását jelentette. A gazdasági érdekeknek megfelelően azonban javasolták az 1544. évi mandátumban szereplő késfajta („Prodmesser") a tiltott áruk jegyzékéből törlését. Ezt az ellenség ugyan szívesen használta fegyverként, de kivitelének korlátozása súlyos hátrányt okozott a két felső-ausztriai város, Steyr és Waidhofen lakosainak, ahol ezeket gyártották. Noha a kereskedők pontosan tudják, mit szabad szállítani s mit nem — vélte a jelentés — az engedélyezett árucikkek listáját újból publikálni kell. Miként azt a tényt is, hogy a kémkedést és fegyvercsempészést szigorúan — áruelkobzással, halállal vagy súlyos börtönnel — büntetik. A jobb ellenőrzés érdekében, miként azt 1564-ben is előírták, minden kereskedőt a vámokon felmutatandó kísérőlevéllel („offen schein") kell ellátni, amely a kereskedő nevét, nemzetiségét, vagyoni állapotát, az áru eredetét és úti célját egyformán tartalmazza. A gyanús és kísérőlevél nélkül utazó személyek kivétel nélkül feltartóztatandók, áruik tilalom alá helyezendők. Ha a vámosok valamely csomagot gyanúsnak találnak, azt (a bécsi vámon történt megpecsételéstől függetlenül) felbontathatják és el is kobozhatják.20