Századok – 1995

Tanulmányok - Gecsényi Lajos: Bécs és a hódoltság kereskedelmi összeköttetései a 16. században (Thököly Sebestyén felemelkedésének hátteréhez) IV/767

772 GECSÉNYI LA-DOS Értelemszerű volt, hogy még kevésbé támogatták az Udvari Kamara taná­csosai (akik azonban szükségesnek tartották a Magyar Kamara véleményének kikérését is) a bécsi árulerakat áthelyezésének gondolatát. A már oly sokszor elhangzott megokolás szerint Bécs városa elveszítené tekintélyes kereskedőinek egy részét, ami hanyatláshoz vezetne. A határmentén létesítendő árulerakatok ki lennének téve a török betöréseknek és védelmüket nem lehetne megoldani. Egyébként is — állapították meg száraz realitással a Kamara tisztviselői — nem­csak magyarok és osztrákok, de majdnem oly sok olasz is kereskedik, akik Ve­lencéből Lengyelországon át viszik a tiltott hadfelszerelést Erdélybe a „vajda" számára. Őket a tervezett szigorítások nem érintenék, azaz a kereskedésük za­vartalan maradna.2 1 Mindenesetre tény, hogy a fegyverek és más hadfelszerelési cikkek, mint tiltott áruk, feltartóztatásával és elkobzásával kapcsolatos ügyek irataival — összevetve a csempészett szarvasmarhákra vonatkozó információkkal — alig-alig találkozni a kamarai hatóságok regisztratúráiban. A kivételek közé számít az 1564-ben Komáromban feltartóztatott, majd őrizetbe vett Kádas Mihály és Mészáros Kálmán kereskedők ügye, akik fegyvereket szállítottak. Kádast a komáromi seregszék ekkor a törvény előírásainak megfelelően halálra ítélte, ám kivégzéséről nincsenek adatok.2 2 Nem történtek viszont intézkedések az ugyan­csak tiltott árucikknek számító réznek az alsó-magyarországi bányavárosokból török területre történő szállítása megakadályozására, noha a baracskai Szabó Máté debreceni polgár vezetése alatt álló kereskedőtársaság tevékenysége 1565-ben erről több mint elegendő adatot szolgáltatott.2 3 1565. december 28-án a csanádi püspök hívta fel a figyelmet arra, hogy jászberényi emberek Szomolnokról szállítottak rezet s bár a város az egri várhoz tartozik, mindössze 3 mérföldre van Hatvan török helyőrségétől. Javaslatát, mely szerint Magochy Gáspár egri főkapitánnyal ki kellene vizsgáltatni kinek vitték a rezet, az Udvari Kamaránál megjegyzés nélkül hagyták.2 4 Az 1560-as években a makói török kereskedők is rendszeresen vásároltak rezet a magyaroktól.2 5 Ily módon meglepő, hogy 1571 végén, 1572 januárjában mekkora port kavart fel az a jelentés, amelyet a fegyvercsempészésről Bécsben készítettek. E szerint a titokban folytatott nyomozás során megállapították, hogy Valtin Pfister bécsi polgár és fegyverkovács továbbá Khottler, Waldner és Götzler kereskedők (első­sorban a három utóbbi) azok, akik egész éven át fegyvereket szállítanak. Khottler házában három bolt volt megrakva különböző fegyverekkel s mindhárman komoly megrendeléseket tettek a fegyverkovácsoknál, mindenekelőtt a korabeli fegyver­gyártás központjában Nürnbergben (Michael Francknál és N. Sommernél), de Bécsben, Bécsújhelyen, Kremsben, Wellsben, illetve Brünnben, Olmützben, Prá­gában, Iglauban azaz a térség valamennyi számottevő városában. Innen áram­lottak Bécsen át a török megszállás alatti területre sok ezer forint értékben a fegyverek, páncélok. („Lauter hurasche (Kürasse), rüstung, pantzerhauben das Jar über umb vil tausent gulden werdt."26; Különösen figyelemre méltó volt, hogy Khottler az alsó-ausztriai rendek végvári íizetőmestereként rendszeresen utazott magyar területre, ahol az alsó-ausztriai rendek által fenntartott végvá­rakban egy rész pénzt, egy rész fegyvert adott fizetségként a katonáknak. Ez azért érdekes, mert jelzi, hogy a zsoldnak a posztó mellett fegyverekkel, fegyver-

Next

/
Thumbnails
Contents