Századok – 1995

Történeti irodalom - A Nemzetközi Munkásmozgalom Történetéből. Évkönyv – 1994 (Ism.: Incze Miklós) III/761

761 TÖRTÉNETI IRODALOM találunk rá utalásokat, s így válik teljessé, áttekinthetővé e történeti sorsforduló. A történelem végül is az együtt jelentkező komponensek eredője. Közülük az egyiket a reformerők jelentették, hiszen jórészt saját maguk bontották le a maguk régi, elavult épületét még mielőtt más történelmi erők szétzúzták volna. Ezzel pedig lehetővé tették a békés átmenetet s elhárították a súlyosabb konfliktusokat. A gondosan, több éves munkával készített, szakszerűen szerkesztett és jegyzetelt, kivételes felkészültséget, koncepcionális és bonyolult, rengeteg apró munkát igénylő, nagy terjedelmű dokumentumkötet az immár 80 éves Vass Henrik munkásságát dicséri. Nemeseik a korunk történelme iránt érdeklődők figyelmére tarthat számot, hanem a történészeknek és politológusoknak a kutatómunkájához is jelentős segítséget nyújt. Pölöskei Ferenc EGY HÚSZÉVES ÉVKÖNYV-SOROZAT LEGÚJABB KÖTETE A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM TÖRTÉNETÉBŐL ÉVKÖNYV - 1994 20 kötet (évfolyam) jelent meg — 1994-ig — „A nemzetközi munkásmozgalom történetéből Évkönyv" c. kiadványsorozatból. Húsz év alatt tudományos folyóiratban nem írt róla Magyarországon senki, semmit. (Néha az éves bibliográfiákból is kimaradt az Évkönyvekben rejlő gazdag anyag.) Sajátosnak tűnik számomra: hogyan lehet egy ilyen kiadványsorozat — az említett vonatkozásban — „rendszersemleges" (20 év!). Alighanem indokolt tehát, hogy necsak az (ezidáig) utolsó, 1994. évi XX. kötetről, hanem magáról a sorozatról (is) szóljak röviden. Mindenekelőtt tartalmilag annyit, hogy e munkásmozgalomtörténettel — mint önáló stúdiummal — foglalkozó kötetek rendkívül informatívek. Kár, hogy — már csak a megjelenési példányszámból következőleg is — viszonylag kevesen olvashatják. Kár ez annál is inkább, mivel lényegében folyamatos, jó irányú fejlődés figyelhető meg — a megjelenés rendjében — a kötetekben. Persze az idők is változtak. A kötetek szerkesztőinek szemlélete — ez könnyen megfigyelhető —, a szerkesztés szempontrendszere „finomult" — annál is inkább, mivel már 1986-tól, de 1989-től minden bizonnyal — erre mód nyílott, az addigi pártkontroll megszűnt. Eleinte kizárólag évfordulós cikkek jelentek meg, amelyekben főleg személyekről volt szó — születés, események, halál —, továbbá szerkesztési koncepció alapján készült (ugyancsak évfordulós) „blokk"-ok (pl.: francia forradalom, spanyol polgárháború, a fasizmus és a Komintern, a II. világháború, Marx Károly, Willy Brandt). Később az utolsó években ezen túlléptek. Eltekintettek ettől — legalábbis részletekben — elsősorban a cikkek és tanulmányok tekintetében. Az Évkönyvek rovatai az elmúlt két évtizedben (viszonylag) állandóak. És általában rendkívül hasznosak — tényszerűen, informative, illetve (gyakran) tartalmilag. Igen széles, sokszínű — ugyanakkor részletes és alapos — kép kerekedik ki az olvasó előtt az egyes országok munkásmozgalmairól és a nemzetközi munkásmozgalomról napjainkig. A történeti, elvi/elméleti, politikai „Tanulmányok" után általában az 19. és a 20. század különböző évköreivel és ezekbe illeszkedő témáival foglalkozó írásokat követő „Dokumentumok" rovat igen informatív — ez történésznek persze evidencia, ám — főleg az újabb kötetek — olyan a jelenkorra vonatkozó dokumentumokat közölnek, amelyeket másutt nem publikáltak, lényegében csak az Évkönyvekben találhatóak meg. Feltétlenül érdeklődésre tarthat számot az utolsó három évben a „Kelet- és Közép-Európa nyugati szemmel" rovat (ez nem kíván indoklást) — más-más a konkrét témának megfelelő címmel. Többnyire igen érdekes az utolsó öt év „Háttér"-rovata (valóban megfelel — elvileg, tartalmilag — a rovat címének), hasznos „A munkás- és szocialista SEÚtó történetéből" (az első Évkönyvekben még nem szerepel) rovat csakúgy, mint az „Események, évfordulók" rovat. Különösen érdekes az „Életutak" rovat: széles skálán sok külföldi személyiségről jelentek meg igen tartalmas és tényszerű, informatív írások ebben a rovatban, újonnan feltárt archivális források alapján — méltatlanul kevéssé ismert jelentős személyiségekről. Hasonló jellegűek ,A- munkásmozgalom elhunyt személyiségei" és „A munkásmozgalom történetírói" rovatok. Utóbbiakban is hasonló a helyzet, mint az „Életutak" esetében: többségükben alig (vagy kevéssé) ismert történetírókról szerepelnek jó és tartalmas írások, olyanokról, akiket kell(ene) ismerni. Érdekesek általában a „Könyvismertetések" rovat recenziói. Igen hasznos volt a „Visz-