Századok – 1995
Történeti irodalom - A Nemzetközi Munkásmozgalom Történetéből. Évkönyv – 1994 (Ism.: Incze Miklós) III/761
762 TÖRTÉNETI IRODALOM szapillantás" rovat (az 1994-es utolsó megjelent kötetben ui. már nem szerepelt), amely (mindenkori) napjaink eseményeihez adott hátteret, — ami szintén fontos információ — és sokféleségével tűnt ki. („Beszámolók" és „Kiegészítés" rovatok zárják a köteteket.) Az állandó rovatok mellett (között) az egyes kötetekben szerepelnek persze az illető kötet megfelelő nem állandó rovatai, pl. az 1993-as kötetben: „A spanyol szocialista kormányzás évtizede", a legújabb, 1994-esben pedig: l r A délszláv válság" és „Az oroszországi októberi sajnálatos események történetéhez" (1993) rovat. Egész sor külföldi szerzőtől közölnek cikkeket az Evkönyvek — francia, angol, német, svéd, orosz (szovjet), stb. szerzőktől — kutatóintézetek munkatársaitól és egyetemi oktatóktól. E tanulmányok közül számos kifejezetten az Évkönyv számára íródott (a szerzők mintegy 1/3-a külföldi), a többi pedig magyar nyelven másutt seholsem látott napvilágot: könyvrészletek, tanulmányok, hírlapcikkek. E külföldi szerzők — minden bizonnyal — szilárd alapját képezik — és nyilván a jövőben is képezni fogják — az Évkönyveknek egyfelől tartalmilag (fontos, gyakran izgalmas témákkal), másfelelő nyilvánvaló, hogy felismerték az Évkönyvek bizonyos fokig egyedi, ssgátos — hasonló kiadványokat sehol sem ismerünk — jellegét: napjaink eseményeivel, történéseivel is intenzíven foglalkoznak, nemcsak a „lezárult" múlttal. A magyar szerzők skálája széles, — a színesítés és a fiatalítás érdekében meglehetősen sokat igyekeztek tenni a szerkesztők. A kötetek elsősorban tanároknak, egyetemi hallgatóknak és oktatóknak szólnak. (Ismereteim szerint kevesen olvassák, hiba lehet a terjesztésben.) Feltétlenül kiemelendő — főleg csak magyarul tudó olvasók szempontjából — a forrásbázis növelése: igen sok dokumentum jelent meg e kötetekben. (Köztük rendszeresen jelentek meg a híydani magyar sajtó kimagasló teljesítményeit méltató cikkek is.) Az Évkönyvek érdemei mellett hadd szóljunk arról is, hogy márcsak napjaink fontos változásaival összefüggésben — az Évkönyvnek bizonyos értelemben meg lehetne újulni, a kiadvány profilját lehetne bővíteni. Szélesíteni lehetne a munkásság hétköznapi élete, (a franciák nagy sorozatait adaptálni lehetne például), a munkásság összetétele, struktúrája szempontjából szociológiai vizsgálatok közlésével, a munkásmozgalmak egyéb vetületeivel (kultúra, művelődés, stb.) — a hagyományok és a mentalitástörténet irányában, a szakszervezetek és a szövetkezetek történetének, állandó, erős megjelenítésével. Továbblépést jelenthetne a munkásmozgalomtörténet eszmetörténeti vonulatai kutatásának az erősítése. Érdemes lenne többet foglalkozni Latin-Amerika megfelelő mozgalmaival. * Ami már most az utoljára megjelent 1994-es Évkönyvet illeti: igen tartalmas, jól sikerült kötet. Szerkezetéről, rovatairól már szó esett. A „Tanulmányok" rovatban (az angliai) Mészáros István ,.Marxizmus-politika — moralitás" és a spanyol szociáldemokrata vezető Alfonso Guerra: A technológiai forradalom és a munka jövője c. írása szerepel. Mészáros (rövidített) tanulmánya (1993 júniusában jelent meg), erősen bírálja Gorbacsovot és tanácsadóit, elsősorban Oleg Bogomolovot, aki hajlott — többek között — a konvergencia-elmélet elfogadására is. Gorbacsov könyve a peresztrojkáról „hosszú kívánságlista", politikája „voluntarista ábrándkergetés". A moralitásról folyó vita (Sartre) felújítását Mészáros szerint Gorbacsov és munkatársai „csak arra használták, hogy elfedjék vele azokat a végzetes ellentmondásokat... amelyek nem véletlenül végződtek a kapitalista restauráció elfogadásával". A. Guerra fontos és aktuális témát taglaló írása több olyan tanulmány mondanivalóját szintetizálta, amelyek „A jövő szocializmusa" c. szociáldemokrata folyóiratban láttak napvilágot (1992 dec.). Guerra felismeri, hogy „új kor küszöbén állunk", olyan időszakot élünk, amelyet „mindenekelőtt a mély és folyamatos technológiai változás jellemez". Az ember sorsát, a munka jövőjét és az állam szerepét elemzi az új technikai (technológiai forradalom, az informatika szédületes sebességű fejlődése) — és az új szociális követelmények — körülményei között. A tanulmány érdemi ismertetésére itt persze — terjedelmi okokból — nincs módom. Fel szeretném hívni azonban a figyelmet a strukturális munkanélküliségről kifejtettekre és a számítógépek forradalmáról írottakra, továbbá az állam szerepének — szerző szerinti — alapvető fontosságára (az átmenet stratégiai állami irányítása, rugalmas tervezőmunka, a kultúra és az oktatás nyitott, rugalmas és szolidáris voltának szükségessége). Szerintem igaza van abban, hogy ahhoz, hogy „a technológiailag új típusú társadalomba való átmenet ne elviselhetetlen szociális áron valósuljon meg, széles spektrumú új társadalmi és politikai közmegegyezésre van szükség a legfőbb szociális, gazdasági és politikai partnerek között."
