Századok – 1995
Történeti irodalom - Letters and Dispatches 1924–1944. Raoul Wallenberg; „…Hogy a budapesti Wallenberg-kiállítás emléke fennmaradjon”; Emberirtás; embermentés. Svéd követi jelentések 1944-ből. Az auschwitzi jegyzőkönyv (Ism.: Karsai László) III/750
752 TÖRTÉNETI IRODALOM haza sem látogatott. Még különösebb, hogy szinte soha, egyetlen egy kalandjáról sem ír. A lányok, az asszonyok, úgy tűnik legfeljebb mint jó barátok érdekelték. Igaz ennek, legalább is a budapesti zsidók szerencséjére, meg volt a jó oldala is: család, feleség, gyerekek nem tartották vissza, 1944-ben szabad, független ember volt. Politikai meggyőződéséről, tájékozottságáról nem sokat árulnak el ezek a levelek. 1933-1934 tájékán még egyetlen rossz szót sem olvashatunk tőle Hitlerről, nem igazán drukkol Gandhinak sem (142. old.), Mussolini etiópiai hadjáratát pedig kétségtelen szimpátiával figyeli, (165. old.) lelkesen együtt énekelve, úton Haifára, a fasiszta indulókat a hadba vonuló olasz kiskatonákkal. (170. old.) Azt viszont bizonyosan tudjuk, hogy már zsenge ifjúkorában sem volt antiszemita. Erre bizonyíték egyik odavetett megjegyzése, amikor arról ír, hogy tévedett, amikor azt hitte, hogy Haifán nem élnek svédek, hiszen él itt egy svéd zsidó család, a Melamede-k. (172. old.) Wallenberg 1939 tájékán munkanélküliként teng-leng, ami igen deprimálóan hat rá. Sajnos az 1939-1944 közötti időszakból csak 2 levelet találunk a kötetben. A szűkszavú lábjegyzetből azt is megtudjuk, hogy a Wallenberg Bankházban nem kapott állást, de ennek okairól semmit sem közöltek. (208-209. old.) Lévai Jenő is megírta, hogy Wallenberg Lauer Kálmán magyar zsidó Középeurópai Kereskedelmi Társaságához került és rövidesen már a cég külföldi kereskedelmi képviselője lett. Bárány György alapos tanulmányából is tudjuk, hogy Wallenberg végül is Ivor Olsennek, az amerikai War Refugee Board stockholmi képviselőjének köszönheti, hogy a svéd Külügyminisztérium 1944-ben Budapestre küldte.7 A kötet utolsó 70 oldalán közöl Wallenberg 1944-ben Stockholmba küldött jelentései közül néhányat. Pontosan 4 memorandumot, 4 jelentést és egy zsidómentő javaslatot, valamint édesanyjához írott 5 levelét. Sajnos Per Anger, Raoul Wallenberg budapesti munkatársa bevezető tanulmánya majdnem olyan alacsony színvonalú, mint Bajtay Péter lábjegyzetei. Per Anger előszavában találtam két olyan, egymás után következő mondatot, amelyben 5 ténybeli állításból 3 téves. Per Anger szerint 1944. március 19. után: „A legfontosabb minisztérium élére a volt rendőr őrnagy Bakyt és Pest kormányzóját Endrét nevezték ki. Mindkettő ismert volt fanatikus antiszemitizmusáról és mindketten tagjai voltak a Magyar Náci Pártnak, az úgynevezett Nyilaskeresztes Pártnak." (214. old.) Csak a pontosság kedvéért: Baky 1944-ben csendőrőrnagy volt, de nyugállományú, Endre 1938 januárjától Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyék alispánja volt, viszont ők ketten csak a BM államtitkárai lettek, közvetlen főnökük Jaross Andor volt, de egyikük sem volt tagja a Nyilaskeresztes Pártnak. Baky 1941-től ráadásul Szálasi egyik legelszántabb szélsőjobboldali ellensége volt. Sajnos túlságosan is hosszan lehetne sorolni Per Anger tévedéseit, aki például csak találgatja, hogy 1944. május 15-július 7. között hány magyar zsidót is deportáltak a németek és magyar cinkosaik. Ő 600 000-re teszi számukat. (217. old.) Pedig ha akár az idős diplomata, akár a kötet szerkesztői elővették volna R. L. Braham vagy Leni Yahil témánkba vágó alap-műveit, akkor nem becsülték volna másfélszázezerrel túl a valóban deportáltak számát.8 Ezzel szemben az amerikai szerkesztők e két szakértő történésznek még a nevét is gondosan kihagyták a kötet végén található bibliográfiából. Per Anger és Bajtay Péter teljesen egyetért abban, hogy 1944 júliusában Baky és Endre puccsot készített elő Horthy ellen. Mivel ez az állítás még komoly szakmunkákban is fölbukkan, (Bajtay e ponton R. L. Braham elemzését veszi át), érdemes eme állítólagos „csendőrpuccs" történetével kicsit behatóbban foglalkozni. A csendőrpuccs-teória hívei szeretnének megfeledkezni arról, hogy Baky, ha egyáltalán tervezett puccsot, amire Bárcziházi Bárczy Istvánnak, volt miniszterelnökségi államtitkárnak az Endre-Baky-Jaross perben tett zavaros tanúvallomásán kívül vajmi csekély bizonyíték van9, akkor sem Szálasinak, gyűlölt és megvetett ellenségének akarta volna a hatalmat átjátszani, mint azt Bajtay (is) állítja. (98. old. 118. j.) Sem Szálasi, sem a németek nem tudtak arról, hogy Baky puccsot szervezne, ezt egyértelműen bizonyítják a korabeli német diplomáciai iratok és Szálasi Hungarista Napló-ja is.1 0 Bakynak Himmlerig elérő, kivételesen jó kapcsolatai voltak a németekkel, elképzelhetetlen, hogy ha valóban puccsra készült volna, akkor terveit előzetesen ne egyeztette volna velük. Ha pedig Horthy komolyan elhitte volna, hogy Baky szervezkedett ellene, nem várta volna meg, amíg Baky augusztus 6-án beadja lemondását, hanem 24 órán belül elérhette volna menesztését. Sajnos Per Anger minden bizonnyal emlékeire támaszkodva írta meg Bevezető-jét Raoul Wallenberg 1944-es jelentéseihez, leveleihez, ezért fordulhatott elő, hogy Románia kiugrását a náci táborból 1944 végére teszi, augusztus 23. helyett, a nyilas puccs időpontját pedig október 11-re, 15-16. helyett. (223., 224. old.) Ma már azt is bizonyosan tudjuk, hogy Raoul Wallenberg és Per Anger nem 1944. december elején, hanem 1944. november 23-24-én járt a Budapest-Hegyeshalom útvonalon és próbált meg segíteni a gyalogmenetben hajtott deportáltakon.11 Azt
