Századok – 1995
Történeti irodalom - Letters and Dispatches 1924–1944. Raoul Wallenberg; „…Hogy a budapesti Wallenberg-kiállítás emléke fennmaradjon”; Emberirtás; embermentés. Svéd követi jelentések 1944-ből. Az auschwitzi jegyzőkönyv (Ism.: Karsai László) III/750
751 TÖRTÉNETI IRODALOM Múzeumban megnyílt kiállítás katalógusának könyv alakban publikált változatában ismét közzétette.2 1992. augusztus 4-én az MTA Történettudományi Intézete nemzetközi tudományos konferenciát szervezett Raoul Wallenberg tiszteletére. Ezen a konferencián már elhangzott: Raoul Wallenberg tragikus sorsa a történelmi felejtés mélységesen mély kútjába taszította szerencsésebb küzdőtársait, Angelo Rótta pápai nunciust, Friedrich Bornt, a genfi Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága budapesti képviselőjét, Carl Lutz svájci diplomatát, akik külön-külön és együtt is tettek annyit, ha nem többet, mint svéd kollégájuk az üldözött magyar zsidókért.3Raoul Wallenbergről 1945 után Magyarországon is született tudományos igényű munka. Lévai Jenő 1948-ban ma is jól használható, igen sok eredeti svéd diplomáciai iratot reprodukáló kötetet tett közzé.4 Ez annak ellenére igaz, hogy ma inkább csak szánalmat kelthet az olvasóban Lévai kétségbeesett erőlködése, amellyel megpróbálja elhitetni: a szovjet hatóságoknak semmi közük sincs Wallenberg „eltűnéséhez". Lévai legfőbb „bizonyítéka": a szovjet elvtársak hivatalosan kijelentették, nyoma sincs annak, hogy Wallenberg orosz fogságban lenne...6 A Wallenberg-mítosz továbbéléséhez hozzájárult az, hogy világszerte sokan hiszik ma is, joggal reménykednek Wallenberg rokonai, a svéd hős még él. Gilbert Joseph francia történésznek Guy von Dardel, Wallenberg féltestvére 1979-ben még azt bizonygatta: bizonyos, hogy fivére él. Dardel úr sorolta is a reménykedését alátámasztó „tényeket": Wallenberg legendás morális ellenállóképességét, a közismerten remek szovjet börtönkosztot, amely bármilyen csekély mennyiségű is legyen, még mindig sokkal egészségesebb, mint a zsíros, koleszterinnel teli svéd átlag-táplálék, ráadásul a Gulagon alkoholt sem fogyaszthatnak a rabok. Guy von Dardel külön kiemelte: köztudott, milyen gondosan ügyelnek a foglyokra a szovjet börtönökben, a kiválóan képzett szovjet börtönorvosok a legkisebb betegség gyanúja esetén azonnal kezelésbe veszik a rabokat, arról nem is beszélve, hogy egyetlen foglyot sem fenyegeti az a veszély, hogy egy autó elütné.6 Raoul Wallenberggel kapcsolatban talán 5 fontos kérdésre lehet és érdemes választ keresni: 1. 1944 előtt ki volt ez az ember? 2. Miért jött 1944. július 9-én Budapestre? 3. Valójában mit csinált Budapesten? 4. Miért vitték el a szovjetek? 5. Mikor, milyen körülmények között halt meg? Nyilvánvaló, hogy az utolsó két kérdésre csak akkor lehet megnyugtató választ adni, ha a volt szovjet levéltárakban szabadon lehet majd kutatni. Az eddig nyilvánosságra hozott adatok szerint valószínű, hogy 1947-ben Wallenberg a Lefortovo-börtönben halt meg, bár ezt az 1992-es budapesti Wallenberg-konferencia svéd résztvevői, elsősorban a svéd diplomata hozzátartozói nem voltak hajlandók elhinni. Az első kérdésre az amerikai dokumentum-kötet segítségével is választ adhatunk. 1924-ben, 12 évesen írta első levelét, amelyet a svéd és amerikai szerkesztők érdemesnek tartottak a kötetbe beválogatni, 1944 december 8-án írta utolsó levelét édesanyjának. A levelek zömét Wallenberg apai nagyapjának, a dúsgazdag diplomatának, Gustaf Oscar Wallenbergnek (1863-1937) írta. Az unokájáról gondoskodó, ót taníttató nagyapa és a tisztelettudó, engedelmes unoka levelezése csak Raoul Wallenberg 1944-45-ös embermentő tevékenysége és tragikus sorsa, csillaghullása fényében, utólag válik érdekessé. A levelezést elsősorban Raoul Wallenberg életrajzírói olvasgathatják haszonnal, mivel a kötet szerkesztőinek, Bajtay Péterhez hasonlóan, bár törekedtek rá, nem sikerült tudományos igényű forráskiadványt készíteniük. Az amerikai dokumentum-kötet magyarázó lábjegyzetei fontos nevekről, eseményekről semmiféle információval sem szolgálnak, ugyanakkor, nyilván az átlag-amerikai történeti tudatlanságát ismerve, fontosnak tartják közölni, hogy Itália 1935-ben megtámadta Etiópiát (156. old.), Palesztina pedig 1936-ban még brit irányítás alatt volt (177. old.). Név-, és földrajzi névmutatóval, Bajtayhoz hasonlóan e kötet szerkesztői sem segítik az olvasót, tárgymutatóról pedig ne is ábrándozzunk. Ennek ellenére a levelek rendkívül érdekesek. Anyja egyik leveléből megtudjuk, hogy Raoul Wallenberg színvak volt (15.old.), ami pedig ennél sokkal fontosabb, kiderül az is, hogy a svéd diáknak jó humorérzéke volt. 1932 augusztusában barátaival Los Angelesbe utazott, pontosan a nyári olimpiai játékok idején ért a metropolisba, de mint nagyapját tájékoztatta, a városban nem keltett különösebb figyelmet születésnapja (augusztus 4.), mivel megkérte a városi hatóságokat, hogy ne csináljanak ebből nagy ügyet. (73. old.) A levelekből kiderül az is, hogy Wallenberg nyelvtehetség volt, franciául, angolul kitűnően tudott, német nyelvtudását pedig 1944-ben Budapesten volt módja csillogtatni. 17 éves korában még üzletembernek készült, de a félárva fiút nagyapja hamar kiszakította a családi környezetből és a USA-ba küldte tanulni. Talán azért is, hogy óvja a nagyvárosi lét kísértéseitől, az isten háta mögötti Ann Arbor (Michigan) egyetemére küldi, ahol 3 évet tölt, építészmérnöki diplomát szerez. Sajnos Svédországban nem honosítják diplomáját. Ember Mária forráskiadványa téved, nem a gazdasági világválság miatt nem tudott Wallenberg magának állás találni. (15. old.) Ami viszont a legérdekesebb, pontosabban legfurcsább: Ann Arbor-ból nagyon ritkán írt édesanyjának és évekig
