Századok – 1995

Történeti irodalom - Bédi Imre: A pécsi egyetemi kisebbségi intézet (Ism.: Huszár Zoltán) III/741

742 TÖRTÉNETI IRODALOM A fél évszázada elhunyt nemzetközi jogász professzor, az alapító igazgató, dr. Faluhelyi Ferenc az intézet létesítésének okát és célját a következőképpen fogalmazta meg: „Az Intézet létrehozásának oka: a világháború után a magyar társadalomnak és ebben a magyar értelmiségnek a kisebbségi szemlélete tisztán érzelmi alapon állt. Ilyen szemlélet mellett homályban maradt a magyar társadalom előtt a kisebbségi sorba került magyarság politikai, kulturális, gazdasági probléma-képe, fejlődése. Hasonlóképpen kevés figyelmet szenteltek a kisebbségi kérdés másik magyar vonatkozású oldalának: a hazai kisebbségek kérdésének is. A másik motívum, amely a kisebbségi kérdés intézményes vizsgálata felé indított bennünket, a tudomány szempontja volt. (...) A felvilágosítás, oktatás és tudományos foglalkozás szempontjainak érvényesítése szükségessé tette megfelelő intézmény, egy magyar Kisebbségi Intézet felállítását. (...) Feladatunknak tekintjük olyan hivatása magaslatán álló generációnak a kiképzését, amely a magyar nemzetkisebbségek jogi, politikai, kulturális és gazdasági helyzetét, problémáit, valamint ezzel kapcsolatban a kisebbségi problémával összefüggő mindennemű viszonyokat és Európa többi kisebbségeinek jogi és tényleges helyzetét ismeri." A szerző „Az intézet létrehozását célzó szervezési munkák" című fejezetben részletesen ismerteti azt a küzdelmet, amelyet Faluhelyi Ferenc folytatott. Tudományos kutatóintézet alapítása, működtetése a két világháború közötti Magyarországon sem volt egyszerű, könnyű feladat. A cél elérésének előmunkálatait Faluhelyi már 1928-ban elindította. A Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet (PEKI) hivatalos megalapítására 1936 februárjában került sor. Az Intézet a Pécsi M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Jogi Karának keretében működött, szoros szakmai kapcsolatban az ugyancsak Faluhelyi által igazgatott Nemzetközi Jogi Intézettel. „Az Intézet működése" című fejezetből megtudjuk, hogy a szervezeti felépítés hármas tagozódású volt. Az intézeti munkában résztvevő egyetemi oktatók és a téma iránt érdeklődő hallgatók munkája az alábbi fő területekre terjedt ki: - a sajtófigyelő és feldolgozó szolgálat, cikk- és lapgyűjtemény szervezése, kisebbségi szemlék készítése, a témával kapcsolatos könyvek ismertetése, - a külföldi magyarság helyzetének tanulmányozása, a volt és a korabeli magyarországi nemzetiségek helyzetének vizsgálata, - elméleti, politikai, történeti, jogi, statisztikai, szociográfiai, kulturális, gazdasági, földrajzi és egyéb speciális kisebbségi kérdések tanulmányozása. 1939-ben az intézeti kutatómunka hatékonyságát az alábbi négy osztály felállításával szándékozták növelni: 1. a kisebbségi kérdés csehszlovákiai, 2. romániai, 3. jugoszláviai vonatkozásait tanulmányozó osztályok, 4. a német birodalmi (ausztriai) magyarságot, valamint a hazai kisebbségeket tanulmányozó osztály. Az egyes osztályok „osztálybeszámolók" formájában adtak számot kutatási eredményeikről, amelyeknek szövegét sokszorosított formában a PEKI megküldte a különböző partnerintézményeknek. A szakmai és társadalmi kapcsolatok tartásának hatékony módja volt az intézet széleskörű irodalmi tevékenysége. E munkában kiemelkedő helye és szerepe volt az intézet folyóiratának, a Kisebbségi Körlevélnek. Első száma 1937-ben jelent meg. A folyóirat életében 1943 jelentette a csúcspontot, amikor a 6 szám 404 oldalon, az ezekhez kapcsolódó nemzetiségi — szerb, horvát, román, szlovák, rutén, német — nyelvű mellékletek 92 oldalon jelentek meg. Az 1944. évi VIII. évfolyammal befejeződött a Kisebbségi Körlevél, alcíme szerint Nemzetiségi Szemle fejlődése, sőt tulajdonképpen léte is. A folyóirat felelős szerkesztője Faluhelyi Ferenc volt, aki fiatal munkatársai szakmai előmenetelét nagyon támogatta, ezért a szerkesztőt mindig közülük választotta. így lett több éven keresztül Bédi Imre is a Kisebbségi Körlevél szerkesztője. Az intézet életében — annak megalakulásától kezdve — fontos szerepet játszott a nagyobb tanulmányok önálló kiadványok formájában történő megjelentetése. Ezek száma összesen 21 volt, és jónéhány megszerkesztett munka az intézet megszűnése miatt már nem jelenhetett meg. Az intézet publikációs tevékenységében jelentős helyet foglalt el a Kisebbségi Értesítő című nemzetközi sajtószemle, amely 1944-ben jelent meg, összesen 7 számmal. A kiadványról a felelős szerkesztő, dr. Bédi Imre a következőket írta: „A szemle elsősorban a Kárpát-medence országainak nemzetiségi jelenségeit, mozgalmait óhajtja figyelemmel kísérni, de ezen túlmenően is rámutat minden olyan tényre, amely a kisebbségi kérdés terén a Kárpát-medence országain kívül történik." A „Közlemények idegen kiadványokban" című alfejezet részletesen ismerteti azokat a periodikákat, amelyekben a PEKI munkatársai írásokkal jelentkeztek. Ezek — a teljesség igénye nélkül — az alábbiak voltak: Dunántúl, Pécsi Napló, Láthatár (a „Négy Világtáj Krónikája" c. rovat!), Statisztikai Tudósító (Stud), Külügyi Szemle, Donaueuropa, Sorsunk.