Századok – 1995

Történeti irodalom - Bédi Imre: A pécsi egyetemi kisebbségi intézet (Ism.: Huszár Zoltán) III/741

741 TÖRTÉNETI IRODALOM A könyv igen fontos második része — az elsővel mintegy párhuzamot alkotva — áttekintést ad politikai pártok, egyes politikusok, tudósok, közírók két világháború közötti, illetve második világháború alatti nemzetiségpolitikai elképzeléseiről és vitáiról, melyek nemcsak illusztrálják a nemzetiségpolitika korabeli alakulását, hanem annak fontos csomópontjait is képezték. (A korszak különböző politikai pártjainak álláspontja a nemzetiségi kérdéssel kapcsolatban, A. O. Isbert és Mályusz Elemér 1932. évi vitája a „magyarországi német néptalajról" a Szekfű Gyula szerkesztette Magyar Szemlében, Illyés Gyula cikke és annak vitája a magyarság pusztulása és a német veszély összefüggéseiről, Szekfű Gyula értelmezése a német népi (völkisch) és a magyar politikai nemzetfogalomról, Szekfű, Szabó Dezső és Bajcsy-Zsilinszky Endre vitája az asszimilációról és disszimilációról, Teleki Pál „szentistváni" nemzetiségpolitikája, Szálasi „hungarizmusának" viszonya a nemzetiségi kérdéshez.) Jóllehet az itt vázolt problémák többségéről Tilkovszky Lóránt különböző publikációiban olvashattunk már, ez a válogatás és szerkesztés eredeti és új megfigyelésekre ad lehetőséget. A kötet harmadik része a magyarországi nemzetiségek második világháború utáni sorsának alakulásáról ad rövid áttekintést. Az utóbbi évek memoárirodalmának és történeti feldolgozásainak eredményeit összegezve mutatja be magyarországi németek elhurcolását szovjet munkatáborokba, illetve kitelepítésüket Németországba. A politikai pártok és a kormány 1945-1949 közötti nemzetiségpolitikájának és a pártállam gyakorlatának vázolását követően ad összefoglalást a rendszerváltás első éveiről, a nemzetiségek — a társadalom egészével együtt — megváltozott helyzetéről és lehetőségeiről, a jogi szabályozás eredményeiről és hiányosságairól. A szerző e munkájában rendkívül gazdag szakirodalmi és forrásismeret birtokában arra törekedett, hogy a tényekhez ragaszkodva mutassa be a 20. századi magyarországi nemzetiségi politika korszakonkénti, a kül- és belpolitikai erőviszonyok, a hatalmon lévők változása függvényében bekövetkezett módosulását, a lehetséges alternatívákat; a korabeli realitásokat alapul véve, a többségi nemzet és a nemzetiségek tényleges érdekeit egyaránt mérlegelve értékelje azokat, illetve hatásaikat. A könyv legfontosabb mondanivalója, a történeti áttekintés végkövetkeztetése, hogy a nemzetiségeket ért hatások (különösen az elhurcolás és kitelepítés) nyomán bekövetkezett létszámcsökkenés, illetve felgyorsult asszimilálódás miatt ma már megtartásuk a fő probléma. Akkor, amikor a politikai viszonyok teljesebb lehetőséget biztosítanak számukra identitásuk megőrzéséhez, kultúrájuk, nemzetiségi összetartozásuk erősítéséhez. > Dicséretes az oktatási segédkönyvek kiadásában eddig is fontos szerepet játszó IKVA Kiadó I újabb kezdeményezése, a Nemzetiségi Könyvek sorozat elindítása, s benne Tilkovszky Lóránt könyvének megjelentetése. Ezzel a kötettel a magyar történelemoktatás és kutatás szempontjából egyaránt fontos témakörben olyan munkát adott az olvasók kezébe, ami egyszerre ad biztos eligazítást a nemzetiségi kérdés részleteit feltárni akaró kutatónak, didaktikailag jól használható, szakmailag hiteles segédkönyvet a történelemtanárnak és világos áttekintést a téma iránt érdeklődő laikusoknak. Olyan információkat és tanulságokat tartalmazó könyvet, melyet a mai nemzetiségek és a nemzetiségi politika mostani irányítói is hasznosíthatnak. E funkciók érvényesítését jól szolgálják a térképek (Magyarország anyanyelvi térképe — 1941, Magyarország etnikai térképe — 1980), a kötetben tárgyalt eseményeket, személyeket, dokumentumokat bemutató fotók, továbbá az az eligazítás, melyet (a könyv műfajából fakadóan nem közölt jegyzetek hiányában) a további részletek iránt érdeklődőknek az irodalmi tájékoztató nyújt. Vonyó József Bédi Imre A PÉCSI EGYETEMI KISEBBSÉGI INTÉZET (Pannónia Könyvek, Pécs 1994. Kiadja a Baranya Megyei Könyvtár. 161 L.) Bédi Imre munkája egy tudományos kutatóintézet történetét dolgozza fel: „Az 1936-tól 1949-ig működő Pécsi Egyetemi Kisebbségi Intézet az elszakított, a trianoni határokon túlra került magyarság sorsával foglalkozott, nem a politikai propaganda, hanem a tudomány eszközeivel." A munka szakmai hitelét erősíti, hogy szerzője, mint az intézet egykori munkatársa, személyes élményekre is támaszkodhat azon túl, hogy könyve tárgyához tudós szakemberként viszonyul.