Századok – 1995

Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Nemzetiség és magyarság. Nemzetiségpolitika Magyarországon Trianontól napjainkig (Ism.: Vonyó József) III/740

740 TÖRTÉNETI IRODALOM Tilkovszky Lóránt NEMZETISÉG ÉS MAGYARSÁG. NEMZETISÉGPOLITIKA MAGYARORSZÁGON TRIANONTÓL NAPJAINKIG. KVA (Nemzetiségi Könyvek), Budapest, 1994. 164 1. Tilkovszky Lóránt tudományos munkásságának meghatározó része az a hatalmas forrásfeltáró és feldolgozó munka, melyet a magyarországi nemzetiségek 20. századi történetének, a korszak kormányai nemzetiségi politikájának megismerésére és megismertetésére fordított. Ezt bizonyítja az a számtalan könyv, tanulmány, forrásközlés, melyekben kutatási eredményeit publikálta. Legutóbbi összefoglaló köteteiben nem a részletek feltárására, hanem a saját és mások kutatásai nyomán megismert tények, folyamatok rendszerezésére, a kérdéskör nagyobb összefüggéseinek megfogalmazására vállalkozott. Az itt ismertetett könyv az DÍVA Kiadó új sorozata számára készült oktatási segédkönyv. Mégis több, mint pusztán a probléma tanítását segítő összegzés, s egyben több vonatkozásban a szerző 1992-ben megjelent legutóbbi összefoglalását is meghaladja. Mindenekelőtt azáltal, hogy legújabb kutatási eredményein kívül a mások (így Erdmann Gyula, Fehér István, Füzes Miklós, Szita László, Szőts Zoltán, Tóth Ágnes, Zilbauer György) által a közelmúltban közreadott tudományos eredményeket, valamint a legújabb statisztikai közlések adatait, megállapításait is felhasználta a kérdésről alkotott véleményének megfogalmazása során. Másrészt a kötet — a szerző szándéka szerint — a mának is kíván szólni, s a jövő érdekében a magyarországi nemzetiségeknek illetve a nemzetiségpolitika irányítóinak is segítségére lenni. A könyv olyan történeti áttekintés, mely a napjainkra kialakult helyzet, a hazai etnikai kisebbségek mai viszonyainak, társadalmipolitikai lehetőségeinek bemutatásával zárul. A történelmi elemzés középpontjában az áll, milyen folyamatok eredményeként alakult ki ez a szituáció. Jelesül: milyen események, folyamatok, politikai gyakorlat eredményezte a magyarországi nemzetiségek számának folyamatos csökkenését, ezen belül különös figyelmet fordítva az asszimiláció okaira és körülményeire. A bevezetőben rövid összegzést ad a változó területű Magyarország lakossága nemzetiségi összetételének 1910-1990 közötti alakulásáról. Ezt követően az első nagyobb részben összegzi a nemzetiségpolitika jellemzőit Magyarországon a két világháború között és a második világháború éveiben. Az összegzés Tilkovszkynak a témával kapcsolatos korábbi összefoglalásainál is tömörebb 1 és lényeglátóbb. Éppen ezért értékelései tömörségükben is árnyaltabbak, a hasonlóságok és elté- I rések pontos meghatározása, az egyes jelenségek, politikusok és politikai, ill. nemzetiségi irányzatok minősítésének a valóság sokszínűségét tükröző volta jellemzi azokat. A téma szempontjából legfontosabb adatok közlésével, a fordulópontokra koncentrálva világos, könnyen áttekinthető képet fest a magyar kormányok és jelentősebb társadalmi erők nemzetiségi politikájának alakulásáról az 1918-1919-es forradalmak vezető csoportjainak álláspontjától a magyar hadseregben a második világháború időszakában kialakult gyakorlatig. A logikus okfejtés következtében az olvasó számára jól áttekinthetővé válnak a bonyolult összefüggések, az okadatolásnak köszönhetően meggyőzővé az érvelés, értékelés. A kül- és belpolitikai körülmények kontúrjait felvázolva mutatja be, hogyan befolyásolta a háborús vereség és a Trianon okozta trauma a magyar uralkodó körök különböző csoportjainak viszonyát a hazai nemzetiségekhez; milyen érvek alapján tartották őket hűtleneknek és bűnösnek Magyarország megcsonkításában a jobboldali radikálisok; miként mérsékelte mások álláspontját a nemzetközi hatalmi realitások mérlegelése és az a megfontolás, hogy a honi kormányzat nemzetiségpolitikája mintául is szolgálhat a szomszédos országok kormányainak az ottani magyar kisebbségekkel kapcsolatos döntéseihez; a hivatalos nemzetiségpolitika hibái és hiányosságai miként erősítették a kisebbségek jogos elégedetlenségét — egyben előidézve körükben a radikális irányzatok befolyásának növekedését; ez utóbbi jelenség hogyan irritálta a magyar radikálisokat, s késztette őket arra, hogy nyomást gyakoroljanak a mindenkori kormányzatra erőszakos magyarosító politika megvalósítása érdekében. S az ellentmondásokkal teli bonyolult kölcsönhatások folytathatók a Magyarország és Németország, illetve a szomszédos államok, a magyar és a szlovák, horvát, román szélsőjobboldal, a magyarországi és az utódállamokban élő német kisebbség közötti viszony stb. tekintetében. A békeéveknél részletesebb áttekintést ad a szerző a háború alatti helyzet alakulásáról, amit különösen indokolttá tesz az a körülmény, hogy benne néhány olyan részkérdésről is szó van, melyek korábban nem kaptak hangsúlyt a nemzetiségtörténeti összefoglalókban.