Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
704 GERGELY JENŐ nek ez a fitogtatása meglehetősen zavarólag hatott a hívők, sőt gyakran még a papok és lelkészek ítéleteire is."48 Nyisztor Zoltán azt javasolta Serédi bíborosnak, hogy a katolikus mozgalmak működjenek együtt a nyilasokkal, mert azok nem egyházellenesek. Miután a történelmi fejlődés útja elkerülhetetlenül a nyilasok hatalomra jutása lesz — írta Nyisztor —, a katolikus egyház törekedjen arra, hogy a nyilasok törvényes úton szerezzék meg a hatalmat, mert ezáltal biztosítható lesz az egyház addigi állása, előjogai, birtokállománya és közéleti pozíciói. (Ebbe a jóindulatú semlegességtől a pozitív együttműködésig számos variáció belefért.) Nyisztor Zoltán pápai kamarás javaslatára a hercegprímás érdemben nem reagált.4 9 Még inkább kényes volt a katolikus egyház helyzete 1938 őszén. A nagysikerű eucharisztikus kongresszus után, Imrédy Béla, a mélyen hívő katolikus miniszterelnök — magáévá téve a keresztény szociális tanítás alapelveit — szeptember eleji kaposvári beszédében éppen erre hivatkozva „új forradalmat" hirdetett meg,5 0 ami együtt járt volna az alkotmányos parlamentáris viszonyok felszámolásával és a diktatúra bevezetésével. Imrédy szélsőjobb felé tett politikai fordulatára az Actio Catholica országos elnöksége is felfigyelt. 1938. október 26-i tanácskozásukban Mihalovics Zsigmond országos igazgató úgy tette fel a kérdést: az egyház szempontjából az alternatíva, hogy a kormány céljait a szélsőjobboldallal (a nyilasokkal) együttműködve akarja-e elérni, avagy velük szembenállva? Tényként állapította meg, hogy a nyilasok megerősödtek és országos politikai tényezővé váltak. Milyen álláspontra helyezkedhet ebben a helyzetben az Egyház? Válasza az, hogy Imrédy és céljai nem veszélyeztetik az egyházat, tehát vele együtt lehet és kell működni.51 De miként értékelte az AC a nyilasokat? Mihalovics szerint „a nemzetiszo- 1 cialista csoportok azt érzik, hogy a katolicizmus nincs velük, sőt ellenük, velük szemben állott fel... Ha a nemzetiszocialista tömegek mai mentalitásukkal jutnak el egykor a hatalomig, az egyház helyzete kritikussá válik".5 2 Ez az argumentáció összecseng Nyisztor Zoltán „egyéni" véleményével. De annál súlyosabban esik latba, mert az AC az akkori katolikus közélet központi szervezete volt. Az alelnökök tanácskozásában reális lehetőségként vették számba a nyilasok hatalomra kerülését a soron lévő (1939 tavaszi) választásokon. Két véleményt feltétlenül érdemes említeni. Az egyik Huszár Károly volt miniszterelnöké, aki szerint „számot kell vetni egy esetleges diktatórikus állapottal... A legmesszebbmenőkig kell gondoskodni arról, hogy az AC-t érintetlenül átvigyük egy új berendezkedésű időre".53 Ebben implicite benne van, hogy az egyház — ha már nem tudja megakadályozni ezt a hatalomváltást, akkor — igyekezzen átmenteni pozícióit. A másik vélemény Bangha Béla jezsuita atyáé, aki a politikusoknál jobban látta a nyilasok sikerének titkát. „Vajon nem volna-e hasznos azt mondani — fejtegette a páter —, hogy nem vitatjuk el a hazai nemzetiszocializmusnak, mint szociális mozgalomnak a létjogosultságát ott, ahol gyors cselekvés szükséges... Mint világnézetet azonban a leghatározottabban el kell utasítanunk."5 4 A szociális érzékenységű katolikusok számára nyilván ez volt a dilemma. Végül az 1939 eleji fejlemények is azt mutatják, hogy a katolikus társadalmi és politikai mozgalmak egy része a nyilasok táborába torkollott bele. Ennek
