Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
A NYILAS KORMÁNY KONKORDÁTUM-TERVEZETE 1945 ELEJÉN 705 formális jelei voltak a Keresztény Nemzetiszocialista Front megalakulása,5 5 illetve a fővárosi Keresztény Községi Párt (Wolff-párt) felszámolása 1939 elején, amelynek többsége a nyilasokhoz csatlakozott, míg mérsékeltebb elemei beléptek a Teleki Pál vezette Magyar Elet Pártja fővárosi szervezetébe.5 6 De ha megnézzük az 1939-es képviselőválasztások „térképét", egyértelműen kitűnik, hogy a nyugat-és észak-dunántúli választókerületekben, illetve Heves-Nógrád-Hontban az addigi keresztény párti választók döntő többsége a nyilasokra szavazott.5 7 Bár 1938-39-ben a nyilasoknak nem sikerült magukhoz ragadni a hatalmat, ez mégis egyféle próbája volt a katolikus egyház, a katolikus mozgalmak és a szélsőjobboldal kapcsolatainak. 1940-41-től a nyilas mozgalom látványos hanyatlásnak indult. Még Nyisztor Zoltán is azt írta 1944. januárjában — ekkor már az AC sajtóosztályának vezetőjeként —, hogy a nyilas mozgalom megbukott. De továbbra is úgy vélte, hogy a nyilas mozgalom „nagy tömegeiben a mi katolikus híveink közül került ki, s ... annak vezetői és hangszerelői bármit hibáztak is a nemzeti élet egysége és a kereszténység szellemi állaga ellen, a katolikus tömegek nem az ilyen kisiklásokért, hanem csak bizonyos szociális igazságokért lelkesedtek" — írta.58 Az országosan is ismertté váló nyilas vezérek közül többen korábban valóban a katolikus mozgalmakban szerepeltek. A Nyilaskeresztes Pártban — katolikus egyháztörténész véleménye szerint is5 9 — a klérus képviselője Maróthy-Meizler Károly, korábban keresztény párti képviselő volt. Hasonlóképpen a keresztény pártból, annak keresztényszocialista csoportjából került a nyilasokhoz Tauffer Gábor volt parlamenti képviselő. A régi Wolff-pártból került a nyilasokhoz Temesváry László fővárosi törvényhatósági bizottsági tag, aki a nyilas párt lapjának volt a tulajdonosa. A nyilas mozgalom apályának éveiben (1940-1944 között) csak elvétve találkozni olyan programjaikkal, amelyek nem a parlamenti felszólalások keretében hangzottak el. Ezek nyomon követését itt most nem tartjuk szükségesnek, mert az addigiakhoz képest nem tartalmaznak nóvumot. Summázatként inkább idézzük a konkordátum-tervezethez csatlakozó „magyarázatok" első passzusát (,Általában" c. rész). Eszerint Szálasi Ferenc a börtönből történt szabadulása után, 1940-ben Budapesten tartott beszédében kijelentette: „Magyar népi mozgalmunk az egyes vallási közösségekkel szemben oly álláspontra helyezkedik, amilyet azok velünk szemben és nemzetünk jövőjével szemben elfoglalt álláspontjukkal és tanúsított magatartásukkal kiérdemelnek."6 0 Ez világos beszéd volt; nincs szó elvekről, világnézetről, hitről és erkölcsről, hanem az egyedüli mérce: a velük szembeni érdemszerző magatartás. Azok az egyházi személyek és keresztény politikusok, akik közelebbi kapcsolatba kerültek a nyilasokkal és magával Szálasival, ezt az alapigazságot már az 1930-as évek második felében megismerték és továbbították az illetékes egyházi fórumokhoz. Ezért javasolták, hogy az egyház változtasson elzárkózó magatartásán a nyilasokkal szemben (a kikerülhetetlennek vélt nyilas hatalomváltás esetére való „érdemszerzés" érdekében). A püspöki karon belül az 1940-es évek legelejétől elsősorban br. Apor Vilmos győri püspök szorgalmazta, hogy mind a lelkészkedő papságot, mind a híveket a püspöki kar a fontos politikai kérdésekben iránymutatásokkal lássa el. Ez elől
