Századok – 1995

Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695

A NYILAS KORMÁNY KONKORDÁTUM-TERVEZETE 1945 ELEJÉN 703 runk Szava)."4

3

— olvashatjuk a jegyzőkönyvben. Ez a hozzáállás egyfajta középutat jelentett a nyilasokhoz való viszonyban: a papokat óvatosságra intette, de nem tiltotta; míg a nyilasokat és a velük együttmenő egyháziakat bíráló Korunk Szavát elmarasztalta. A kereszténydemokrácia felé tájékozódó katolikusok főleg az 1938 márciusi Anschluß hatására fordultak szembe határozottan a nácizmussal és hazai képviselőivel. Mihelics Vid szerint az Anschluß-szal a katolicizmus és a nemzetiszocializmus között minden híd összeomlott. „Most már mi is csak egyetlen feladatot látunk: harcot a német nemzetiszocializmus minden formája ellen, az emberiesség, az európaiság és a keresztény kultúra védelmében."44

A Nemzeti Újság is nagy cikkben leplezte le a nyilasok álkereszténységét és egyházpolitikai szándékait. A nyilasok magukat a „magyar szociális Krisztus országa" megteremtőinek nevezik, de eközben katolikus-ellenes tanokat, fajimádatot és nemzeti forradalmat hirdetnek. Kifogásolta a nyilasok földosztó demagógiáját. A népközösség, a faj, és a vér mítoszának náci importját a leghatározottabban elítélte. A cikk konklúziója az volt, hogy a magyar nácik és a magyar katolicizmus útja sohasem találkozhat.4

5 Ha a püspöki karból kollektive nem is, de az egyes ordinariusoktól egyre gyakrabban hangzott el figyelmeztetés a fasiszta törekvésekkel szemben. Hanauer A. István váci püspök a papsághoz szóló körlevelében elmarasztalóan szólt az új eszmeáramlatokról, elítélte a fajelméletet és a totalitarizmust. A papságot a nácizmussal szembeni ellenállásra és a katolikus hitelvek tisztaságának őrzésére szólította fel.46

A püspöki kar, mint a „közbülső álláspont" képviselője nem helyeselte a nyilasokkal való együttműködést vagy összefogást, de nem is szólított fel egyértelműen a velük való szembefordulásra, az aktív fellépésre. A nehézség abban gyökerezett, hogy a magukat kereszténynek (katolikusnak) valló nyilasok a kereszténységgel össze nem egyeztethető tanokat hirdettek. A , jobbra nyitást" akarók közül itt és most csak a legpregnánsabb példát szeretnénk említeni: a nagytekintélyű Magyar Kultúra című folyóirat papszerkesztőjének, Nyisztor Zoltánnak a véleményét, aki a keresztény párt csődje kapcsán jutott arra az álláspontra, hogy a katolikus egyháznak meg kell találnia a módját annak, hogy szót értsen a nyilasokkal. (Tegyük hozzá, hogy mindez a Darányi-kormány idején történt, amikor maga a miniszterelnök is erre a konklúzióra jutott.) Nyisztor szerint a keresztény párt szétesését és a szociális elégedetlenséget jól kihasználó nyilas mozgalmat „feltartóztatni most már lehetetlennek látszik".4

7

Főleg arra hívta fel a prímás figyelmét 1938 márciusi beadványában, hogy a tisztikar és a hivatalnokok nagy része már ekkor nyilas érzelmű. Nyisztor Szálasival is kapcsolatban állt. (Szálasi 1935-ben közös pártalakítást javasolt neki: katolikus-nyilas összefogást.) A pap-újságíró az egyházfő előtt elsősorban a nyilas pártvezér , jó katolikus" voltát bizonyította. Szálasi Ferenc élete végéig gyakorló hívő katolikus volt, aki a jezsuiták vezette Manrézában évente lelkigyakorlatokon vett részt. A nyilasok pedig egyenruhás alakulataikkal tüntető módon megjelentek az istentiszteleteken és az egyházi ünnepeken (aminek a konkordátum-tervezetben is nagy jelentőséget tulajdonítanak). „A kereszténység-