Századok – 1995
Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695
700 GERGELY JENŐ nézetű szocializmus vezető gondolatai" között a művelődési politikáról szóló fejezetben olvashatók az egyházpolitikai célkitűzések: „1. Az egyházi javadalmak arányosítandók, segédlelkészek helyzete rendezendő. 2. A kegyúri terhek földben megváltandók. E földek az egyházközségeké. 3. A párbér megszüntetendő... 6. Követeljük az egyházi autonómia kiépítését, a kegyúri jogok szabályozását, a terményjárandóságot élvező lelkészi és tanítói kar anyagi helyzetének rendezését, az egyházi adózás arányosítását."2 5 A Keresztény Nemzetiszocialista Front tehát átvette az addigi nyilas programok követeléseinek nagy részét, ám itt bukkan fel először a katolikus autonómia követelése, ami nélkül a többi programpontok sem voltak megvalósíthatók. (Arról nem is szólva, hogy mindez csak konkordátum keretében rendezhető, amiről viszont ők nem szólnak. Amint a konkordátum-tervezetben sem szerepel az autonómia, mert az az államot is korlátozta volna!)2 6 A szélsőjobboldal az autonómia felvetésével megint csak egy kényes kérdésre tapintott rá. A már említett Hubay Kálmán vezetésével alakult meg 1938 márciusában a Nyilaskeresztes Párt, amely március 15-én adott programot. (Szálasi ekkor börtönben volt.) Ebben azonban nem találhatók egyházpolitikai vonatkozású részek. Egyes kitételeiből csak annyi állapítható meg, hogy a Nyilaskeresztes Párt továbbra is keresztény alapon állt. „Az élet Istentől ered és szent", és „egyenesen a Teremtőtől származó nemzeti erőnk"-ről beszélt2 7 A célokról szólva egy sommás mondatban közölték, hogy „keresztény erkölcsi alapon álló, osztálymentes magyar társadalmat akarunk".2 8 A nyilas párt tartózkodása a konkrét egyházpolitikai kérdések tárgyalásától összefügghetett azzal, hogy ekkor úgy vélték: közel került a hatalom megragadásának ideje, s ennek rendeltek alá mindent. Nem állt érdekükben, hogy a nagy keresztény egyházakkal szembekerüljenek, főleg a katolikusok ellenállásába ütközzenek, vagy egyes — korábban ismertetett — követeléseikkel maguk ellen hangolják őket. 1939 végén Szörtsey József kormányfőtanácsos egy ún. Fajvédő Nemzeti Szocialista Pártot alakított. Kiáltványában a nemzeti szocialista fajvédelem egyik „forrásának" Gömbös Gyulát jelölte meg. A másik zászló, amit kibontott, „Prohászka Ottokáré, a lobogó krisztusi eszmék örök forrásából táplált nemzeti szocialista gondolatvilág, a mindig segíteni, mindig adni, az eszméért önmagát feláldozni kész apostolé".2 9 Szörtsey nem állt egyedül a szélsőjobboldalon abban, hogy eszméi kútfőjének a fajvédő Gömbös Gyulát, illetve Prohászka Ottokár püspököt tegye meg. Kétségtelen, hogy ezáltal a fajvédelem keresztény, sőt keresztényszociális alapra „helyezéséről" lett volna szó. Prohászkának azonban semmi köze nem volt a jobboldali radikalizmushoz és a náci fajelmélethez.3 0 Az viszont szomorú tény, hogy egyes, főként 1918-1921 közötti kijelentéseit, nem eléggé átgondolt kitételeit, összefüggéseikből kiragadva, az 1930-as évek végi radikális jobboldali demagógia felhasználhatta argumentációja legitimálására. Az utolsó jelentős szélsőjobboldali pártalakulás Imrédy Béla Magyar Megújulás Pártja volt,3 1 amely 1940 októberében adott programot. Az „úri fasizmus" kategóriájába sorolható mozgalom a nemzetnevelés tárgykörébe tartozónak te-
