Századok – 1995

Dokumentumok - Gergely Jenő: Concordatum Hungaricum. A nyilas kormány konkordátum-tervezete 1945 elején III/695

A NYILAS KORMÁNY KONKORDÁTUM-TERVEZETE 1945 ELEJÉN 699 A nyilas programokban visszatérő motívum az alsópapság érdekeinek, elsősorban javadalmazásának a felkarolása. Emögött kimondatlanul is ott állt a „gazdag" főpapság és a szegény alsópapság szembeállítása, ellentéteinek elmélyítése, kihasználása. Ez igencsak régi és szinte máig alkalmazott fogása az egyházellenes törekvéseknek. A nyilasok ezt az „igazságtevést" összekapcsolták részint a földre vágyó hívek és a nem-katolikus egyházak igényeivel: az egyházi nagybirtok híveknek juttatásával és a felekezetek egyenlőségének megteremtésével is, (amit már az 1848:XX. tc. kilátásba helyezett). Az „egyházi nagybirtok" alatt ugyanis a katolikus volt értendő, hiszen ilyennel a protestánsok alig rendelkeztek.1

9

A felosztás során viszont valamennyi „történelmi egyház" (ezek: a katolikus mellett a református, evangélikus, unitárius és a görögkeleti) hitközsége szerepelt. A hitközségek hitbizományként (kötött birtokként) kapnák kezelésbe a birtokokat, s azt adhatnák tovább örökbérletbe az igénylőknek. Ezáltal a nyilasok azt is kilátásba helyezték, hogy megszűnik a párbér2

0

fiezetése a hívek részéről (az egyéb egyházi adókról itt nem szóltak); illetve megszűnik az állam által folyósított fizetéskiegészítés, a kongrua2

1

is (ami nagyrészt közadóból származott). A nyilasok jól ismerték a neuralgikus pontokat: az egyházi nagybirtok iránti ellenszenvet, az egyházi adózás terhes voltát. Ugyanakkor nem lévén a katolikus egyháznak autonómiája, a fentiek megvalósítására aligha volt a fennálló keretek között kilátás.2

2 A továbbiakban a Hubay-féle program kilátásba helyezte, hogy „biztosítjuk a szerzetesrendek széles körű tevékenységét. Az államfő kegyúri jogait feltétlenül biztosítjuk. (Ez ismétlés a programon belül - G. J.) Felekezeti igazgatás és a vallás elleni kihágás büntetését erősen megszigorítjuk".2

3

A szerzetesrendek működésének garantálása a jövőt illetően igen fontos lehetett a katolikus egyház számára, hiszen a nácik először éppen a szerzetesrendeket zúzták szét az egyházi szervezetből. A felekezet elleni izgatást a törvény addig is büntette, itt csak szigorítást lehetett kilátásba helyezni. A Hungarista Mozgalom egyházpolitikai programjának utolsó kitétele: „Nem tűrünk felekezetnélküliséget és ateista vagy antiateista propagandát."2

4

Ez az ugyancsak ismétlődő programpont azért zavaros, mert az „antiateista" propaganda nem lehetne más, mint az ateizmus elleni fellépés; ha nem tűrnek antiateista propagandát, akkor „tűrik" az ateizmust? Nyilvánvaló önellentmondás a programon belül, ami szerintünk nem általában a „világnézeti" propagandát kívánta tiltani, hanem csak az ateistát. A szélsőjobboldali csoportok közül a Maróthy-Meizler Károly és Matolcsy Mátyás nevével jelezhető Keresztény Nemzetiszocialista Font jutott el a legmeszszebb a kereszténység és a nemzetiszocializmus világnézeti és programatikus „összehangolásában". A párt alapítói közül Meizler Károly és Béldi Béla az E-gyesült Keresztény Párt képviselői voltak, ahonnan 1938 júniusában léptek ki. Matolcsy Mátyás és csoportja a Kisgazdapártból érkezett a szélsőjobboldalra. 1939 márciusában közzétett programjuk szerint a párt a keresztényszocializmus és a nemzetiszocializmus szimbiózisának terméke. Szerintük a Keresztény Nemzetiszocialista Front „a keresztény világnézetű nemzetiszocialista magyarság legnagyobb pártszervezete... A magyarság faji jellegéhez alakított és keresztény világ-