Századok – 1995
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: A debreceni posztószövők legrégibb céhszabadalma I/63
66 PACH ZSIGMOND PÁL rendszerint tizenegy darabból álló szabásával-varrásával szemben a gubaposztót három bevágással szabták kabátformára; olykor nem is akadt varrás rajta, hanem szőve volt az egész, még az ujja is. Végül a kész guba nem is a szűrhöz, hanem a bundához hasonlított. Ezeknek a szakmabeli eltéréseknek is tulajdonítható, hogy míg a szűrmívesség hamarosan szűrszöuő (csapó) és szűrszabó mesterségre különült (s csak néhol fordult elő, hogy a szűrszabók maguk is szőttek szűrposztót), addig a gubások szőtték is, szabták is a gubát, s éppen ezen a címen akarták eltiltani a szűrszabókat a gubaárusítástól.2 0 Amikor Zoltai Lajos viselettörténeti tanulmányát közreadta, már támaszkodhatott a kiváló néprajztudós, Györffy István idevágó munkáira is. A magyar szűrről írt 1926. évi dolgozatában Györffy nemcsak a legfontosabb fogalmakat definiálta, hanem Debrecen kiemelkedő szerepére is rámutatott. „A szűrposztót szűrtakácsok, az ún. csapók készítik... Az alföldi csapómesterség középpontja már a 14. században Debrecen. A csapómesterség, mint céhes foglalkozás, Debrecenben először 1395-ben tűnik fel, amikor a város csapómestereinek kiváltságot ad, melyet Szapolyai János 1513-ban és 1540-ben átír és megerősít." „A szűrposztót szűrré a szűrszabó dolgozza fel. A szűrszabó mesterség... leginkább ott virágzott, ahol a csapómesterség... A magyar szűrszabó mesterség fő gócpontja Veszprém és Debrecen volt, melyhez később Nagyvárad is járult."2 1 — A híres magyar cifraszűrről — a színes posztórátéttel és hímzéssel díszített szűrköpönyegről — címzett könyvében (1930) pedig még jobban hangsúlyozta, hogy a „magyar szűrszabó mesterség történetét tulajdonképpen Debrecennel kellene kezdenünk, mert itt van a legmesszebbre nyúló emléke a szűrszabóságnak, s a debreceni szűr évszázadok óta valóságos fogalom lett". Ezért számos történeti adatot közölt a város szűrcsapóiról és szűrszabóiról, s arról is, hogyan váltottak át később a helybeli csapómesterek a szűrszövésről gubacsinálásra.2 2 Már csak a fentiek ismeretében is túlzottnak tekinthetjük a legújabb Debrecen-monográfía I. kötetében (1984) az ipartörténeti fejezet szerzőjének, Takács Bélának azt a — részben éppen Györffyt illető — kritikáját, amely szerint az eddig „megjelent tanulmányok... eléggé egyoldalúan mutatják be a város textiliparát, és csak a tetszetős 18-19. századi szűrhímzésről, az ugyanebben az időben kezdődő gubakészítésről írnak... Senki sem foglalkozott viszont a rendkívül jelentős posztókészítéssel..."2 3 — Hogy miért gondolt Takács rendkívül jelentős posztókészítésre (és nem csupán szűrposztókészítésre) Debrecenben; hogy miként értett félre egyes idevágó forrásokat: arra historiográfiai szemlénk kronológiai rendje szerint később fogunk visszatérni. Erdeme szerint méltányolta viszont Györffy István fejtegetéseit a jeles történész, Kring (Komjáthy) Miklós, aki 1937-ben éppen az etnográfus 1930. évi könyve nyomán ágyazta szélesebb összefüggésekbe azokat a kutatásait, amelyeket a szűrszövő mesterség később kifejlődött dunántúli telephelyeinek egyikére, Tatára nézve folytatott. Kring is hangsúlyozta Debrecen jelentőségét az iparág szempontjából „már a 14. században", és közvetlenül is utalt „az 1395-ben keletkezett debreceni szűrcsapó céhnek" majdan Duskás István főbíró által kibővített és megerősített céhlevelére.2 4
