Századok – 1995

Dokumentumok - Harsányi Iván: 1943–1944 magyarországi eseményei spanyol diplomáciai iratok tükrében III/629

652 HARSÁNYT IVÁN Nem elengedhetetlen, hogy ez közvetlenül a nevezett Siófok környékén történjék, minthogy a főváros környékének bármely irányban elterülő környékét is választhatjuk. Annál inkább, mert a minap maga a protokollfőnök biztosított egy beszélgetésben, amelyet erről a témáról folytattunk: a kormány el van szánva rá, hogy nem hagyja el Budapestet, minthogy vannak épületek, ahol a kormányhivatalok tovább működhetnek, és csak a legvégső esetben ürítenék ki a várost. Ugyancsak bizonytalan az, hogy az említett Siófok település lesz-e a letelepítés végleges helye. Itt ugyanis, mint nyári üdülőhelyen, nem a legjobbak a feltételek ahhoz, hogy a telet ott töltsék. Beszélnek egy másik kis balatonparti településről is, de a tó északi partján, mivel ott termálvizet adó források vannak és így alkalmasabb a tél eltöltésére. Ismétlem Méltóságodnak, hogy pillanatnyilag csak projektumokról van szó, amelyeket nagyon gondosan kell mérlegelni, lévén igen fontos a telefon-, a távíró-, a postaszolgálat, a közlekedés és a létfenntartás sok más feltétele, amelyekkel a kijelölt helységnek rendelkeznie kell... Miguel Ángel de Muguiro Spanyolország követe MAE, Leg. R 1180. Exp. 2. 18/1944. 17. Muguiro budapesti követ - Jordana külügyminiszternek Budapest, 1944. február 24. A Minisztertanács elnökének, Kállay úrnak a beszéde A Nemzetvédelmi Kereszttel kitüntetettek társasága múlt vasárnap nagygyűlést rendezett a Vigadó nagytermében. Itt Kállay úr, a Minisztertanács elnöke nagy fontosságú beszédet mondott, amelyet nemcsak az a hatezer személy hallgatott meg, akik befértek a terembe, hanem másik négyezer fő is, akik az épületen kívül hangosbeszélő segítségével hallgatták. Biztosított, hogy „ameddig a nemzetnek egyetlen szál katonája is lesz, megvédjük az ország határát minden erőnkkel... A magyar katona sohasem hagyta el az őrhelyét. Az ország belsejéből viszont elindulhat a bomlás, és a Nemzetvédelmi Kereszt birtokosainak segítenie kell a rend fenntartásában. Az ország kemény időket él át. A nagy világégés lángjai közelednek határainkhoz. Abszolút a bizalmunk a barátaink iránt, de mindenekelőtt önmagunkban kell bíznunk. Olykor azt mondják nekünk külföldről, hogy tegyük le a fegyvert. Ám, kérdem én — mondta —, miért kívánják tőlünk, kicsi és békés nemzettől, hogy letegyük a fegyvert, amikor nem akarunk semmi mást mint határainkat megvédeni? Miért nem kezdik el ezt, jó példát mutatva, azok, akik ezt tőlünk kérik? ... Talán a miénk az egyetlen ország, Angliát kivéve, ahol nincs bevezetve a munkakötelezettség. Világos, hogy a magyar munkáson múlik, fenntartható lesz-e ez a helyzet a jövőben ugyanebben a formában." A miniszterelnök úr beszéde, amelyet kivonatosan ismertettem, kitűnő benyomást keltett a közvéleményben, mivel demonstrálja a kormány szilárd el-