Századok – 1995

Közlemények - Timár Lajos: Erdei Ferenc és Mendöl Tibor vitái a magyar városról III//617

ERDEI FERENC ÉS MENDÖL TIBOR A MAGYAR VÁROSRÓL 625 A tanyás város és ,.vidéke" közötti kapcsolat Erdei Ferenc az alföldi városok meghatározó vonásának a tanyavilágukkal kialakult szoros kapcsolatot tekintette. Ezzel kapcsolatban 1940-ben a következőket írja: „Egy különleges magyar települési rendszernek a körvonalai bontakoznak ki a szemünk előtt. Éspedig olyan rendszeré, amely nem ismeri a város és falu kettősségét, hanem egy-egy táj városát és falvait egységes városias szervezetbe foga egybe: másutt egy város és több falu van, ott pedig egy szintetikus település alakul ki".2

2 A két világháború között Szeged a legnagyobb határú tanyás város. Ennek ellenére a város közelében több falu is található. így pl. a város közvetlen közelében Tápé és Algyő. Vizsgáljuk meg, vajon e város — miként azt Erdei állította — „egységes városias szervezetbe fogta egybe" falvait? Tömörkény István 1898-ban így jellemezte Tápét: „ megmaradt régi egyszerűségében. Pedig ha jó az út, csak egynegyed órányira van a várostól, de ez az egynegyed óra néhány századot jelent a szokások eltávolodásában, más a viselkedésük. Mások az emberek. "2

3

Féja Géza a Viharsarokban ezt írja:, A fejlődés szerint, a 4288 lakost számláló Tápénak Szeged külvárosává kellett volna válnia. Tápé azonban konokul falu maradt. Szeged nem civilizálta, s nem emelte magához a falut."2

4 Vizsgáljuk meg, milyen tényezőkre vezethető vissza a hagyományos paraszti kultúra tartós fennmaradása. Szeged munkaerőpiaca egyáltalán nem tudta felszívni a mezőgazdaságból felszabadítható munkaerőt. Még 1941-ben is a népesség több mint 80%-a mezőgazdaságból próbált megélni. Az agrárproletárok aránya 30,8% volt, ezzel szemben az ipari munkásoké nem érte el a 7%-ot. „Tápé 4-5 évtizedes megkésettségben élt az 1930-40-es évek fordulóján őrződtek a hagyományos parasztkultúrának olyan darabkái, melyek a városokban a század elején, legfeljebb az első világháborúig éltek."2

5 Tápé és Algyő foglalkozási szerkezetét összehasonlítva nem fedezhetünk fel jelentős különbséget a Szegedhez közel fekvő két falu esetében; csak az szembetűnő, hogy az értelmiség aránya valamivel magasabb Algyőn, mint Tápén. Tápén csak 1%, Algyőn majdnem 2%. Tápén az ipari munkásság aránya magasabb volt, majdnem 7%, míg Algyőn 4,5%. Mindkét falu alapvetően agrárjellegű, Tápén több, mint 80% a mezőgazdasági népesség, s nem sokkal kisebb ennél Algyőn sem.2

6 Mégis a két falu társadalma között az etnografikus módszerek lényeges különbségekre derítenek fényt. Az algyőiekre nagyobb hatása volt Szegednek, mint a tápéiakra. , Algyő hamarabb, már az 1910-es évektől befogadta a városi divatokat; a paraszti élet kereteit hamarabb kezdte feszegetni a polgári magatartás és igényesség."2

7

Az eltérő helyi társadalmak relatíve öntörvényű fejlődése összefüggött azzal is, hogy a Szegeddel való kapcsolat tartalma is különbözött. A tápéiak nem engedték a leányaikat a városba cselédnek, szemben az algyőiekkel — így a férjhez menők a szülőktől hagyományozott paraszti háztartást és életmodellt vitték tovább. Az ipari munkások aránya Tápén ugyan valamivel magasabb volt, mint Algyőn, de a „tápéi szegényparaszt 10-20 évi építőipari munka után is megmaradt malterhordónak és amikor otthagyja az építő munkát, olyan