Századok – 1995

Közlemények - Timár Lajos: Erdei Ferenc és Mendöl Tibor vitái a magyar városról III//617

624 TÍMÁR LAJOS IV 1. Kisvárosok, csaknem falusi kiegészítés nélkül: Balassagyarmat IV B. Kisvárosok, bányásztelepülésekkel összeolvadva: Ózd, Felsőgalla IV 2. Kisvárosok, csak csekély falusi kiegészítéssel: Mosonmagyaróvár, Hatvan, Zalaegerszeg IV 3. Kisvárosok, erős falusi kiegészítéssel: Kiskunfélegyháza, Esztergom, Kisvárda IV 4. Kisvárosok, faluvárossá kiegészítve: Gyula, Gyöngyös, Mezőtúr, Orosháza, Jászberény, Csongrád V 1. Törpevárosok, faluvárossá kiegészítve: Nagykőrös, Törökszentmiklós V 2. Törpevárosok, óriásfalusiasan felhígulva: Karcag, Hajdúböszörmény, Békés, Mezőkövesd Vagyis Mendöl várostipizálása szerint az alföldi és dunántúli, illetve északi városok több kategóriában határozottan elkülönülnek egymástól. így pl. az erősen falusias nagyközépvárosok között csak alföldi településeket találunk. S az sem véletlen, hogy a szinte falusi kiegészítés nélküli kisközépvárosok között egyetlen alföldi várost sem találunk. Ugyanakkor az „óriásfalusiasan felhígult törpevárosok" között Mezőkövesd kivételével kizárólag alföldi tanyás mezővárost találunk. Ugyanakkor több kategóriában főleg a nagyobb városok esetében az alföldi városok egy csoportba kerülnek a dunántúliakkal és az északiakkal. A Duna vonala nem jelent olyan éles határvonalat a két nagytáj településhálózatában, mint ahogy ezt az eddigi — csak a közigazgatási terület adatait alapul vevő — vizsgálatok állítják A településhálózat alsóbb szintjein a dunántúli városok között is találunk — legalábbis a mezőgazdaságban foglalkoztatottak magas aránya alapján — azt alföldiekhez hasonló településeket. így pl. Tapolcán, Mohácson, Csurgón, Siklóson, Zircen és Nagyatádon 1930-ban 30% körüli volt a mezőgazdasági népesség aránya Sőt, Kapuvár 54%-os mezőgazdasági népesség arányával kimondottam az alföldi kismezővárosokra emlékeztet. Mendöl Tibor tipizálása újszerű képet ad a magyar városhálózatról. Azonban néhány probléma is felvetődik e tipizálással kapcsolatban. A „falusi kiegészítés" fokára utaló jelző különösen a nagyobb települések esetében zavaró, hiszen a tipizálás logikája indirekten a mezőgazdasági népesség arányára utal, viszont a Mendöl által használt kifejezések inkább településmorfológiai jellegre utaló képzetet keltenek. Éppen pl. Debrecen esetében, melyet „szinte falusi kiegészítés nélküli nagyvárosnak" nevez — településmorfológiai kutatásai során viszont éppen ebben a városban egy széles öv létét állapítja meg. Mendöl ezt az ellentmondást azzal próbálja feloldani, hogy megállapítja: „Az Alföldön egy sor olyan település van, ahol a tulajdonképpeni, sokszor nagy, gyakran kisebb vagy egészen kicsi város csak egy település városi magját jelenti. Ez utóbbiak tehát nem városok egy „üres térben", hanem városok egy tőlük többnyire függetlenül nagy régebbi falusi település belsejében."2

1

Egyoldalúnak tartjuk Mendöl tipizálását annyiban, hogy kizárólag a földrajzi városterületen belüli mezőgazdasági népesség arányát tekinti típusképzőnek. Mi a típusképzésnél esetenként fmomabb foglalkozásszerkezeti megkülönböztetést tartunk indokoltnak.