Századok – 1995

Közlemények - Timár Lajos: Erdei Ferenc és Mendöl Tibor vitái a magyar városról III//617

620 TÍMÁR LAJOS Meddig város és milyen város a tanyás város ? Az alföldi tanyás városokról közismert, hogy a „belterület" és a „külterület" népességének foglalkozási összetétele gyökeresen eltért egymástól. Az alföldi városok jelentős részére az jellemző, hogy a városközpontban a mezőgazdasági keresők aránya csak 10% körül volt 1930-ban, ezzel szemben a tanyavilágban 90%-ot is eléri az agrárnépesség aránya. Épp ezért alapvető kérdés, hogy hol van az alföldi városok határa? Erre a kérdésre a „Magyar város" című könyvében Erdei elméletileg helyes választ ad: „Egyedül a város társadalmi szerkezetének a viszonyai mondhatják meg helytállóan, hogy hol van egy város határa"8

Mivel azonban Erdeinél — bármennyire is paradoxonnak tűnik — a tanyás települések egyoldalú fÖldragzi szemlélete a meghatározó (a város és tanyai vonzáskörzete közötti kapcsolatoknak a túlhangsúlyozása), s így a szándéka, „a földrajzi és társadalmi szemlélet összeillesztése" nem sikerülhet. A fentebb idézett mondata után fél oldallal lejjebb már ezt olvashatjuk: „a városok határát legjobban megközelítik a történelmi fejlődés során kialakult közigazgatási határok."9 Erdei Ferenc geográfus vitapartnere Mendöl Tibor, sajátos módon éppen az Erdei által alapvetőnek tartott térbeli kapcsolatok helyett — a foglalkozási-társadalmi szerkezet különbségeit tartotta meghatározónak. Erdeihez intézett levelében ezt írta: „Azokat a sajátos kapcsolatokat, amelyek a mi tanyáink és a belsőség között fennállanak, földrajzi szempontból is érdekesnek, de csupán másodrangúnak tartjuk."1

0

Mendöl felismerte, Erdei gyakran eltekint attól, hogy a tanya kapcsolatai a várossal társadalmi rétegspecifikusak. Ez utóbbi problémát egyébként már a „Társadalomtudomány" folyóirat szerkesztősége jelezte Erdeinek e folyóirat hasábjain megjelent „A város és falu szintézise" című tanulmánya kapcsán; „csak a birtokos őstermelőkre terjeszkedik ki, mellőzve a tanyás cselédek igen jelentékeny rétegét. Ez a mezőgazdasági munkásnép, éppen úgy, mint az alföldi nagybirtokok majorjaiban, pusztáin élő gazdasági cselédek, úgyszólván egész életét kinn a tanyákon tölti. Ez a nagy vitalitású tanyás cselédség a maga mélyre szorított proletársorsában nem tényezője a tanyásvárosnak."1

1

Mendöl válaszra váró kérdéseknek a következőket tartotta: területenként pontosan felmérni az állandóan lakott tanyákat, ezek közül külön csoportosítani azokat: „a) amelyekben a tulajdonosuk vagy bérlőjük állandóan ott lakik, b) amelyekben a birtokosnak csak a családtagja lakik cselédekkel vagy anélkül, c) amelyekben a birtokosnak csak a cselédje lakik " Illetve „a belsőség területén lakó különböző foglalkozáscsoportok keresői és eltartottjai közül hánynak van tulajdonában állandóan lakott tanya".1

2 Mendöl kiinduló tétele: „a foglalkozási struktúra a kizárólagosan alkalmas mérce a különböző tájak városainak esetleges összehasonlításában."1

3

Mendöl a tanyás településeket, Erdeitől gyökeresen eltérően, úgy értékelte: „Magyarországon és különösen az Alföldön a közigazgatási egységek csak ritkán jelentenek földrajzi település egységet is."1

4

Mendöl megjegyzéséhez hozzátehetnénk, hogy a társadalomtörténet szemszögéből sem tekinthető egy egységnek egy olyan nagy határú város, ahol a városban teljesen más társadalmi rétegződés és mobilitási tendenciák figyelhetők meg, mint a távol fekvő tanyavilágban. Egy nagyobb alföldi