Századok – 1995
Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597
608 CSÖPPÜS ISTVÁN szolgáltatnia5 4 1943-ban viszont már úgy rendelkeztek, hogy azok a részes munkavállalók, akik az aratási és cséplési munkákon kívül a gazdaságban egyéb munkákat is elláttak, az arató és cséplőrészt teljes egészében megkapják.5 5 A zab és a kukorica esetében 1942-ben mindkét termény részkeresetét be kellett szolgáltatni, s helyette a birtokos azonos értékben vagy más gabonafélét adott, vagy értékét készpénzben megváltotta.5 6 E téren változás 1943-ban következett be. A zab részkereset beszolgáltatása ugyan továbbra is érvényben maradt, de a kukorica esetében — a munkabér-megállapító bizottság határozata alapján — a részes munkavállalónak semmit sem kellett beadnia.5 7 E kedvezmény bevezetését az indokolta, hogy a mezőgazdaság súlyos munkaerőhiánnyal küszködött nemcsak a katonai behívások, de az iparban fizetett magasabb bérek miatt is. Sok gondot jelentett, különösen 1941-től az idénymunkások, (sommások) élelmezésének kérdése.5 8 Bár a munkások a munkabérüket vagy annak egy részét kenyérgabonában kapták — havonta legfeljebb 2 q, egész idényben 10 q — ettől függetlenül szerződéses járandóságuk közé tartozott az élelmezés, amely havonta személyenként 25 kg liszt, 3 kg zsír és szalonna volt. Mivel a munkások terménykeresménye csak arra szolgált, hogy családjuk egész évi ellátását biztosítsa, ezért a kormányzat úgy rendelkezett: a munkaidő tartama alatt a gazdaságok idénymunkásonként havonta 25 kg liszt, 3,5 kg zsír és szalonna beszolgáltatása alól mentesülnek.5 9 A mezőgazdaságból élő kettős ellátásának kiküszöbölése érdekében 1942-ben bevezették a kenyérgabonajegyet.6 0 Két részből állt: egy évre szóló 12 db gabonaszelvényből és 12 db vámőrlési szelvényből. A gabona őrlése csak a gabonajegy vámőrlési szelvényével történhetett. Piros színű gabonajegy a termelőé volt, aki síkját terméséből a piros jegynek megfelelő mennyiségű kenyérgabonát tarthatott vissza. A két gabonajegyet az 5 kat. hold alatti mezőgazdasági ingatlannal rendelkező nehéz testi munkát végző és a mezőgazdasági munkavállaló kapta, aki munkája után a kenyérgabonát munkaadójától csak a megfelelő mennyiségre szóló kék jegy ellenében vehette át. Szüksége merült fel annak, hogy a mezőgazdasági munkások keresményének hazaszállítását megkönnyítsék. Ezért a kormány 1941-tól lehetővé tette, hogy a munkások alkalmaztatásuk helyén a Hombárnak átadott gabonának megfelelő mennyiséget a lakóhelyükön lévő Hombár bizományosától jutalékmentesen megkaphassák Problémaként jelentkezett 1942 tavaszán, hogy a munkába álló munkások nem hozták magukkal vagy a kenyérgabonajegyet vagy a fejadagjukat. Mivel a rendelkezések a gazdaságoknak nem adtak lehetőséget gabonajegy nélkül a munkások számára gabonát kiszolgáltassanak, az Országos Mezőgazdasági Kamara javaslatára olyan megoldás született, hogy a munkaadó az ilyen munkások után a községi elöljáróságtól váltószelvényeket kapott. Ez azonban azzal a kötelezettséggel járt, hogy a munkás családja köteles volt a váltószelvénynek megfelelő mennyiségű gabonát a lakhely szerint illetékes Hombár bizományosnak beszolgáltatni.6 1 Az 1942. évi liszt és kenyérellátás súlyos helyzete miatt a kormányzat lehetővé tette az ún. express őrlést,62 Annak érdekében, hogy a gazdaságokat mi-
