Századok – 1995

Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597

KÖTÖTT GAZDÁLKODÁS A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 607 nincs, a hatodik és minden további személy után a 12 q-án felül még 2-2 q kenyérgabonát kapjanak.4

8 Külön kell szólnunk a mezőgazdasági munkások természetbeni járandóságának alakulásáról. Az említett munkavállalók keresete még 1940-ben is szabad egyezkedés tárgyát képezte. Általában munkadíjként az aratás, hordás és asztagolás után a szemtermésből, valamint őszi szalmaféleségekből 11-12-ik, élelmezés nélkül 10-11-ik rész a járandóságuk. Az ún. biztosíték pedig (ez azt a célt szolgálta, ha a termés rosszul sikerült a munkavállaló évi gabonaszükséglete részben fedezve legyen) általában 70-80 kg volt. 1940-ben a gyenge termés következtében a munkabér csak 60-70 kg volt, így a munkavállalók a biztosítékot is felvették.4

9 A mezőgazdasági munkásság a járandóságát illetően a háborús viszonyokra való tekintettel 1941-től szintén változás következett be, mert a kormány az ő kenyérgabona keresetüket is szabályozta. A munkások fejadagjának megállapításánál nemcsak azt kellett figyelembe venni, hogy az egyben egész évi keresményük is, de tekintettel kellett lenni az egyoldalú — kenyér, tésztafélék, szalonna — táplálkozásuk miatt viszonylag magasabb gabona szükségletükre. Az őstermelőkhöz és a gazdasági cselédekhez hasonlóan őket is ellátták gabonalappal, amely vámőrlési jogukat biztosította. A vámőrlésre jogosultak, valamint családtagjaik fejadagja korra és nemre való tekintet nélkül 200 kg, majd egy későbbi rendelkezés a nehéz testi munkát végző férfiak járandóságát 250 kg-ra emelte fel.5

0

Az emelés ellenére a kis családú vagy egyedülálló munkás számára a fejadag kevésnek bizonyult. Sőt az árvizek következtében a gabona keresményük sem érte el a saját és családjuk részére megállapított mennyiséget. Ezért számukra 1941. október 31-ig lehetővé tették a fejadagból hiányzó mennyiség piacon való megvásárlását.5

1

S azon részes és szakmányos bérből élő mezőgazdasági munkavállalóknál, akik a lehetőséggel élni nem tudtak — és ezek voltak többségben — a közellátásnak kellett gondoskodnia. Keserűen állapította meg Veres Péter ez év őszén: „ezt a munkásnépet most az a veszély fenyegeti, hogy részkereset hiánya miatt a piacra, illetve a közellátási hatóság nyakára szorul. Nemcsak a kenyér és a szalonna, hanem még a krumpli és a főzelék dolgában is".5

2 1942-től a háború évei alatt a mezőgazdasági munkavállalók kenyérgabona keresetét az alábbiak alapján szabályozták.5

3 Élelmezés mellett Élelmezés nélkül kg Nehéz testi munkát végző férfiak 200 300 Nők és az első csoportba nem sorolt,, nehéz testi munkavégzésére alkalmatlan férfiak 160 240 1926 után születtek 120 180 A nehéz testi munkát végzők 1942-ben a gazdasági cselédekhez hasonlóan szintén megkapták a havi 60 kg pótadagot. Intézkedés történt 1942-ben arról is, ha a részes mezőgazdasági munkások a maga és családja számára aratási és cséplési munkák során a megállapított 240 kg-os fejadagnál többet keresett, úgy azt a mennyiséget a hatóságnak be kellett