Századok – 1995
Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597
KÖTÖTT GAZDÁLKODÁS A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 605 kat. holdon aluli birtokcsoportok pedig az előírtaknál mintegy 8%-kal kevesebb termésmennyiséget szolgáltattak be.3 5 A kormány az 1944/45. gazdasági évben kat. holdanként már csak 40 búzaegység beszolgáltatását tervezte. Ez azt jelentette, hogy ebben a gazdasági évben a beszolgáltatási kötelezettség összes terhe csak kb. 7000 millió búzaegység, szemben az 1943/44. gazdasági évben kirótt 7700 millió búzaegységgel.3 6 Az állami beavatkozás további formáját követlenül a termelés fokozására tett intézkedések képezték.3 7 1942-től előírták, hogy cukorrépát, dohányt, rostlent és kendert mindenki akkora területen köteles termelni, mint az előző két évben. Napraforgót az 50 kat. holdnál nagyobb birtokokon a szántóterület 5%-án, az 50 kat. hold alatti gazdaságokban pedig a kukorica szegélynövkényeként kellett termelni. A 200 kat. hold feletti gazdaságokat pedig a szántóterület további 2%-án ricinus termesztésére kötelezték. Az említett növények kötelező termesztését az 1943. évre kiterjesztették a 15 kat. holdon felüli birtokokra és a napraforgó vetésterületét az eddigi 5%-ról a szántóterület 7%-ra emelték fel. Szabályozták a kenyérgabona őrlési arányát, s ezen keresztül az előállítható liszt mennyiségét és minőségét. Ez azt jelentette, hogy az állam rendeleti úton előírta a malmok részére, hogy 1 q búzából vagy rozsból a megállapított őrlési százalékarány alapján mekkora hányad lehet a kiőrölt, különböző minőségű liszt és takarmány (korpa) mennyisége. 1940. január 1-től már egységes kenyérliszt őrlését írták elő. Ez a búza esetében 75-77%-os, rozsnál 70-75%-os őrlési arányt jelentett.3 8 A rendeletek azt is megszabták, hogy ez évben búzából 40%, majd ősztől csak 30% lehet a finomliszt (00-ás) és a dara. Tehát az egységes kenyérliszt mennyiségi aránya 35, illetve 47%. A gyenge kenyérgabonatermésre való tekintettel 1940 decemberében a búza őrlési arányát 82%-ra, a rozsét 72-75%-ra emelték fel, sőt 1941 december elejéig az őrlési arányt 82-85%-ban, illetve 73-76%-ban állapították meg. Az előállítható finomliszt 40%-os arányát pedig 30%-ra szállították le, növelve az egységes kenyérliszt mennyiségét. 1941. december 3-tól 1942 áprilisáig az őrlési arány búzából 78-80%, rozs esetében 72-76% volt. A finom búzaliszt hányada pedig 20-25%. 1942-ben betakarított kenyérgabonatermés szintén nem érte el a háború előtti évek átlagát. Ezért a búza őrlési arányát november végéig 82-85%-ra, a rozsét 77-80%-ra emelték fel. Ebből a finomliszt hányada csak 20% lehetett. 1942. november 21-től 1943. július 30-ig a búza őrlési arányát 90%-ra (26% finomliszt és dara, 64% egységes kenyérliszt), a rozsét 85%-ra emelték fel. 1943. július 30-tól a háború végéig az őrlési arány búza esetében 80%, (20% finom, 00-ás liszt és dara, 60% egységes kenyérliszt) és rozsnál 75% volt. A kenyérkészítésnél elrendelték, hogy 1940. október 21-től 1 q egységes kenyérliszthez 15 kg, majd 25 kg zúzott burgonyát és 20 kg kukoricalisztet kell keverni. (Az utóbbi felhasználása 1941. június 14-ig volt érvényben.) Erdélyben viszont a kukoricaliszt helyett 30% árpaliszt keverését írták elő. Június 26-tól pedig elrendelték, hogy a kenyér elkészítése után, az 24 órán belül forgalomba hozhassák.3 9 1941. január 10-től a kormány szabályozta a nem őstermelők háztartásában tárolható élelmiszermennyiséget.4 0 Fejenként csak 25 kg lisztet, 2 kg szárazfőze-
