Századok – 1995
Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597
KÖTÖTT GAZDÁLKODÁS A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 603 kai szemben — valamelyest enyhített az a körülmény, hogy a négy vagy ennél kevesebb tehenet tartó gazdaságok első tehenét mentesítették, a második tehén után pedig az átlagosan előírt tejmennyiségnek csak 2/3 részét kellett beszolgáltatni. Lehetővé tették azt is, hogy ott, ahol a tejszállítás nehézségbe ütközik, a termelő tej helyett tejszínt vagy sajtot adhasson át közellátási célokra A tejforgalom korlátozásának irányába hatott továbbá, hogy a tejet közvetlenül a fogyasztónál vagy viszonteladónál értékesíteni csak helyben lehetett. A termelés helyén kívüli eladás csupán a tejipari vállalatok útján történhetett. Nem érdektelen annak vizsgálata, hogy miképpen oszlott meg a tejtermelés az egyes gazdaságok nagyságcsoportjai között. Egykori számítások szerint a trianoni Magyarországon az 1943/1944. gazdasági évben, 1700 liter tejet számítva tehenenként, a termelt tej mennyiségéből 89,3% esett a 100 kat. hold alatti és 10,7% az e fölötti birtokkategóriákra.2 8 Az ország húsellátásában a háború kitörése óta a sertéslétszám csökkenése miatt a marhahús szerepe megnőtt. Amíg az 1938/39. időszakban Budapest húsfogyasztásából a marhahús aránya 33% volt, 1942/43 gazdasági évben már 73%-ra emelkedett.2 9 A krónikussá vált húshiány és a felhajtás rohamos csökkenése miatt 1942 júliusában az igénybevételt a vágómarhára is kiterjesztették. A hatósági igénybevétel jellegének elkerülése érdekében a földmívelésügyi miniszter 60 000 db, szeptemberben további 50 000 db szarvasmarha felvásárlását a vármegyei állattenyésztő egyesületek útján indította meg.3 0 Az intervenciós vásárlás, amely a négy éven aluli teheneket, üszőket nem érintette, oly módon zajlott le, hogy a szükséges vágómarha mennyiséget a vármegyék között szétosztották. Ez úton három hónap alatt 63 000 db jószág átvételét sikerült biztosítani, ami egyben a | konzervgyárak szükségletét is teljes mértékben fedezte. 1944-ben hasonló kényszerintézkedések történtek. A kormányzat azonban lehetővé tette, hogy a gazdal ságok az igénybevétel során elsősorban a kiselejtezésre ítélt állatokat adják el. Mentesült a kényszerintézkedés alól a tenyészállat, a vemhes és fejőstehén, valamint a kisgazdaságok egyetlen tehene és a nélkülözhetetlen igásökör. Az ország egyes vidékein a felvásárlásban zavart okoztak a katonai hatóságok, amelyek lényegesen olcsóbb áron vették igénybe a — sokszor igázásra és tenyésztésre alkalmas — szarvasmarhákat. A visszásságok megszüntetése érdekében a honvédelmi miniszter a közvetlen katonai felvásárlást beszüntette. A háború alatt igen súlyos terhet jelentett, különösen a kis- és középparaszti gazdaságoknak a hadsereg részéről a lovak, szerszámok és szekerek igénybevétele. A katonai lósorozó-bizottság az állatokért általában a világpiaci ár 60-70%-át fizette, amely távolról sem fedezte a tartás és tenyésztés költségeit. A gyapjút szintén az állam rendelkezésére kellett bocsátani.3 1 1940. június 12-én mondták ki az állam elővásárlási jogát. 1941-ben a juhtartó gazdaság, amely saját termésű gyapjúját az előző években házilag dolgozta fel, szükségletére 10 kg, ha pedig háztartásában rajta kívül négynél több személy él, személyenként 2 kg zsírosgyapjút tarthat vissza. A többi mennyiség beszolgáltatási kötelezettség alá tartozott. 1943-ban már megszabták, hogy a birkát és bárányt egy évben csak egyszer szabad nyírni. Házi szükségletre pedig egy-egy gazdaságban öt birkáról
