Századok – 1995

Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597

KÖTÖTT GAZDÁLKODÁS A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN 599 A gyáripar alakulását vizsgálvaaz üzemek száma 1938-1944 között a megnagyobbodott országterületen 51%-kal, az 1920. évi Magyarországon 9%-kal emelkedett. A munkások számának növekedése 62%-ot, illetve 36%-ot tett ki, miközben a munkaidőt is emelték. A termelés volumenértéke pedig 62%-kai, illetve 38%-kal nőtt.9 A háborús konjunktúra a magyar ipar szerkezetét jelentősen átalakította. Ezt igazolja, hogy 1938-1944 között Magyarország 1920. évi területén a 121 000 ipari munkáslétszám emelkedéséből 72 000 a gépiparnak, 12 000 a vas- és fémiparnak, 9000 a vegyiparnak jutott. A nehézipar részesedése pedig a gyáripar össztermelési értékéből 44,8%-ról 51,3%-ra emelkedett, míg a könnyű- és élelmiszeriparé 55,2%-ról 48,7%-ra esett vissza.1

0 Vizsgálva, hogy 1943-ban az átkerült területeken az ipari termelés az ország egész ipari termelési értékéből hogyan alakult, 16%-os részesedést állapíthatunk meg.1

1

Ezen belül az egyes iparágak aránya lényegesen magasabb volt. A bányászaté 29,2%, a faiparé 46,6%, az élelmezési iparé 23,5%, a bőriparé 17,2%, a kő-, föld-, agyag- és üvegiparé pedig 16%. Viszont a vas- és fémiparé csak 5,6%, a gépiparé 1,1%, a villamosenergia iparé 14,9%, a textiliparé 15,2%, a ruházati iparé 15,8%, a papíriparé 9,1%, a vegyiparé 11% volt. A nehézipar termelési értékének részarány változását tekintve csökkenés állapítható meg, mert 1943-ban a megnagyobbodott országban csak 29,8%, szemben az 1920. évi országterület 51,3%-ával.1

2 Szemügyre véve, hogy 1938-1944 között a mindenkori Magyarország területén a legfontosabb hét iparág termelési értéke milyen arányban részesedett az összipari termelésből, a hadianyaggyártás kulcsa: a gépgyártás 9,2%-ról 15,9%-ra, a bányászaté 5,6%-ról 7,1%-ra, a vegyészeti ipar 9,1%-ról 10,4%-ra nőtt.1

3

Viszszaesett viszont a vas- és fémipar aránya 13,3%-ról 8,1%-ra, a bőr- és gumiiparé 3,7%-ról 3,1%-ra, az élelmiszeriparé 28,8%-ról 26,2%-ra, a textil és a ruházati ipar érdemi változatlansága mellett (16,8% és 16,4%). Az állami beavatkozás másik fontos területét képezte a mezőgazdasági termények forgalmának szabályozása, a terménykészletek zárolása, majd az 1943/44. gazdasági évtől az általános beszolgáltatási kényszer életbeléptetése, valamint az alapvető élelmiszercikkek fogyasztásának korlátozása. A kormány 1940 május végén állami elővásárlási jogának kimondása mellett a gazdaságokban még meglévő takarmánykészletek bejelentési kötelezettségét írta elő. Ha a készlet, búzából, rozsból, kétszeresből és ezek őrleményeiből, zabból külön-külön az 5 q-t, az árpa és morzsoltkukorica esetében a 10-10 q-t, a csöveskukoricából a 15 q-t, hüvelyeseknél az 50 kg-t, szálastakarmányoknál együttesen a 20 q-t, takarmányszalmánál az 50 q-t, szárított és víztelenített zöldségnél a 20 kg-ot meghaladja, az egész mennyiséget be kellett jelenteni.1

4

E termények közül egyidejűleg zárolták a búza, rozs és zabkészletet, forgalmát pedig engedélyhez kötötték. Az 1940/41. gazdasági évtől a sorozatos gyenge terméseredmények, a súlyos ár- és belvizek, a közellátás, a hadsereg igényeinek kielégítése, az agrárexport — igaz csökkenő mértékű — teljesítése következtében a rendelkezések évről-évre szigorodtak.