Századok – 1995

Közlemények - Csöppüs István: A kötött gazdálkodás bevezetése a magyar mezőgazdaságban a második világháború alatt III/597

600 CSÖPPÜS ISTVÁN Az említett gazdasági év elején terménybejelentési kötelezettséget írták elő búza, rozs, kétszeres, árpa, zab esetében, ha a gazdaság készlete külön-külön az 1 q-t, liszténél és az őrleményeknél az 50 kg-ot, hüvelyeseknél a 20 kg-ot, morzsolt és csöveskukoricánál az 5, illetve a 7,5 q-t meghaladta.1

5

A szárított zöldség és főzelék, az olajosmagvak, valamint a napraforgóolaj teljes készlete bejelentési kötelezettség alá esett. Az 50 kat. hold feletti1

6

gazdaságok pedig kötelesek voltak — e rendelkezés az 1942/43. gazdasági év végéig állt fenn — teljes kenyér- és takarmánygabona, kapás, szálastakarmány termésüket bejelenteni és készletükről naprakész kimutatást vezetni. Mentesült azonban a bejelentési kötelezettség alól az a termelő, akinek termése gazdasága viteléhez kenyérgabonából csak 1941. augusztus 15-ig, hüvelyesekből szeptember 15-ig és kukoricából október 15-ig volt elegendő. A gondokat csak növelte Kárpátalja és Észak-Erdély lakossága, mert kenyérellátás szempontjából az 1920. évi ország jelentős támogatását igényelte.1

7

A helyzet súlyossága folytán, ezért 1941. január 10-től már úgy intézkedtek, hogy a gazdaságban élő minden személy után 1 q búzát és abból készült lisztet (legfeljebb 10 kg finomlisztet), 6 kg hüvelyest meghaladó mennyiséget be kell jelenteni. Zárolták az erőtakarmánykészletet, s megtiltották — a háború egész időszaka alatt — a lóhere, lucerna stb. magvak szabad forgalmát és 1941 tavaszán a gazdaságok szükségletén felüli réti- és takarmányszénát igénybe vették. A kormány megtiltotta a búza és rozs feltakarmányozását, s kukoricából a szesz főzését. Az ország vezetése az 1941/42. és 1942/43. gazdasági évben a gyenge ter- j méseredmények következtében már szervezett elszámolási rendszer bevezetésére kényszerült. Előírta, hogy cséplést végezni mázsakönyv, cséplési napló, cséplési 1 eredménylap nélkül nem lehet.1

8

A helyi községi elöljáróságok minden termelőről gazdalapot állítottak ki, feltüntetve az egyes termények vetésterületét, állatlétszámát, a gazdaság szükségletét és a beszolgáltatás tényét. Az elszámoltatást katonai beszerző osztagok végezték.1

9 Mindkét gazdasági évben a termelő kenyégábonából a fejadagot, vetőmag- | szükségletét, mezőgazdasági munkásainak természetbeni járandóságán felüli menynyiséget köteles volt hatósági áron a közellátás rendelkezésére bocsátani. Kukoricából az elszámoltatást az 1941/42. időszakban még a termésmenynyiség alapján történt és a gazdaságoknak csak a szükségletükön felüli mennyiséget kellett beszolgáltatni. Abban az esetben, ha a termés nem fedezte a gazdaságok igazolt szükségletét, engedélyezték központi tartalékból a beszerzését. A termelő gazdasági szükségletén felüli kukoricát is vehetett, ha vállalta, hogy minden 10 q csöves, illetve 6 q morzsolt kukorica utána 150 kg súlyú sertést közfogyasztásra átad. Az 1942/43. gazdasági évben a kukorica beszolgáltatását már nem a termés, hanem a vetésterület nagysága alapján írták elő. Az országos körzetekre osztották és kat. holdanként 0,5-8,5 q között határozták meg a beszolgáltatási kötelezettség mennyiségét. Eltörölték, illetve csökkentették a beszolgáltatási mennyiséget, ha a termelő közfogyasztás céljára legalább 10 db sertés hizlalását vállalta. Ez esetben sertésenként 3,5 q kukorica mentesült a beadási kötelezettség alól. A nagyfokú takarmányhiányra való tekintettel a kormány 1942. július 9-én az ó/pa termés 22%-át, a zab 30%-át igénybe vette. Zabból még a munkások arató-