Századok – 1995
Közlemények - Erős Vilmos: Historia Regnum – Historia Populum. A Szekfű–Mályusz vita kialakulása III/573
586 ERŐS VILMOS jószándéktól vezérelt gondolatait — annyit, amennyit tudott — eljuttatja a bizottságokhoz, amelyek azokat figyelembe is veszik."3 2 Mindettől azután már nem volt messze a gondolat, hogy a területi integritás és társadalmi szuverénitás nem záija ki egymást, azaz a társadalom osztályainak a társadalom demokratizálódásáért, a társadalmi fejlődésért folytatott küzdelme nem feltétlenül veszélyezteti az állami szuverénitást. Mindezt kitűnően tükrözi Mályusznak a 15-16. századi magyar társadalomfejlődésről, „A magyar társadalom a Hunyadiak korában" című, 1940-ben megjelent tanulmánya. Ebben Mályusz lényegében megvédi a köznemességnek az arisztokrácia ellen ebben a korban folytatott pártküzdelmét, mondván, hogy ezt nem a pártszenvedély, hanem a hűbériséggel szemben a társadalmi fejlődés demokratikusabb fokát jelentő rendi társadalommá való átalakulásnak az igénye motiválta. így ez nem tehető felelőssé a mohácsi katasztrófáért, az állami szuverénitás elvesztéséért (ezt sokkal inkább a szerencsétlen külpolitikai helyzet okozta), hiszen a társadalmi fejlődés szükségszerű mozzanata volt, ráadásul az állami önállóságnak nagyobb ellensége volt a régi hűbéri elv, mely az állami hatalomnak a nagybirtokosok általi kisajátítására épült. „Ismételjük — íija nevezett tanulmányában Mályusz —, elkerülhetetlen volt, hogy a rendi elv a hűbéri helyébe lépjen s a Jagelló-kor pártviszályait sem tartjuk — bármily sajnálatosak is voltak egyébként — a magyarságra megbélyegzőknek. Végül is igen nagy dolgokról volt szó, s így érthető, hogy a főurak nem akartak lemondani hatalmukról, de az is, hogy a köznemesség, hivatástudattól sarkallva, szintén nem engedett. A vetélkedés csak azért lett katasztrofálissá, mivel a külpolitikai helyzet a török birodalom hódító törekvéseinek felújulásával rendkívül súlyossá vált s így a magyar állam nem tudta azt az ellenálló erőt kifejteni, amelyre előbb éppen úgy képes volt, mint akár később."3 3 Kitérő: Szekfű és Mályusz vitája a középkori magyar nemzetiségi politikáról a harmincas évek végén Bár e dolgozatnak nem célja a Szekfű-Mályusz vita teljes feldolgozása, a következőkben mégis egy kitérőt szeretnék tenni a vita egy következő fázisára, amely a harmincas évek második felének hozadéka. A kitérő két szempontból látszik szükségszerűnek: egyrészt demonstrálja, hogy a húszas évek vitája nem egyedi, akcidentális, hanem a polémia átnyúlik a két történész pályájának későbbi időszakára is, ami azt sugallhatja, hogy itt elvi jelentőségű szembenállásról van szó. Másrészt a középkori magyar nemzetiségi politikáról folytatott vita érvanyagában több szempontból analóg a húszas évek diszkussziójával s így talán „A reformkor nemzedéke" értelmezésének szempontjából is heurisztikus erejű. (Azt már csak ráadásként említem meg, hogy Mályusz ekkor már nem kezdő történészként, hanem egy kiforrott egyéniség fegyverzetével száll szembe idősebb kartársával.) A vita kiindulópontja Szekfűnek a harmincas évek közepén megkezdett tanulmánysorozata volt a magyarság középkori nemzetiségi politikájáról, a nemzeti kisebbségekhez való viszonyról stb., s e tanulmányokat az „Állam és nemzet" című kötetben, 1942-ben, együtt adta ki.3 4 Szekfű felfogásának lényege, hogy a
