Századok – 1995

Közlemények - Erős Vilmos: Historia Regnum – Historia Populum. A Szekfű–Mályusz vita kialakulása III/573

A SZEKFŰ-MÁLYUSZ VITA KIALAKULÁSA 577 ellenszenvét propagandával, izgatással kellett legyőzni, mert hisz ennek műveltsége végtelen csekély volt, mint minden tömegé. Ennek nem lehetett csak az értelmére hatni. Jelszavakra, szépen hangzó frázisokra volt szükség, hogy ezektől elkápráztatva, vakon rohanjon előre vezetői után."1

0 Mindebből azután világosan következik, hogy a Széchenyi által képviselt „konzervatív reform"-nak nem volt realitása, hiszen ő az arisztokrácia vezetésével szerette volna elérni a társadalom átalakítását, akik azonban nem voltak hajlandók lemondani feudális privilégiumaikról (ezt bizonyítja Széchenyi telekdíj tervének bukása). Igaza volt ezzel szemben — Mályusz felfogása szerint — Kossuthnak, aki, bár túlzó módon, a köznemesség hagyományos kuruc érzelmeire hatva, az egyenlőség és a demokrácia forradalmi jelszavaival izgatott a Habsburg kormány és a főnemesség ellen, ez mégis szükséges volt, mert csak e frázisokkal tudta megnyerni a szegény nemesek tömegeit a reformok ügyének. „Minden tömeg csak akkor mozdul meg — úja Mályusz —, ha saját anyagi sorsáról van szó, ez a társadalmi törvény igazolódott be most is. Kossuth működésének óriási eredménye, hogy az egyenlőség és a demokrácia jelszavával megnyervén a tömegeket, még egyszer ismételjük: a reformok iránt közömbös szegény nemesek tömegeit, megnyerte őket nemcsak a demokrácia, hanem a korábbi liberalizmus támogatására is."1

1 Szekfűnek mindennek szellemében nincs igaza, amikor a Kossuth képviselte reformkori liberalizmusban kereste a 18-19-es bomlás miazmáit. A Kossuth-féle > va-banque taktika, bár túlzó volt, a nemzetre nézve mégis nagyobb veszély volt a I társadalom nagy részének reformiszonya, amely a biztos pusztulást jelentette volna. Ennek megfelelően „a kor, mely a nemzetet a sírtól visszatántorogva látta, még nem a hanyatlás kezdete. A reformkor a legszebb korszak a szomorú magyar éjben".1

2 I A „Három nemzedék"-ről i Általánosan ismert, hogy Szekfű Gyula „Három nemzedék"-e a 18-19-es magyarországi forradalmak megrázkódtatásainak tapasztalatából született. A könyv indítékáról maga Szekfű nyilatkozik ilyen értelemben, az első kiadás előszavában, ahol a következőket olvashatjuk: „Ez a könyv személyes élményem. Abban a súlyos ínségben, melybe az 1918 októberi katasztrófa döntött bennünket, melynek nyomorát éppen mi, a magyar értelmiség, érezzük a legsúlyosabban: testünkön és lelkűnkön, öntudatosan és az összefüggéseket áttekintve, — úgy érzem másfél év óta és úgy érzem ma is, hogy munkaerőmet és munkakedvemet fel nem találhatom, míg le nem számolok a hanyatlással, melynek végén ilyen katasztrófát kellett megérnünk, míg szemébe nem nézek azoknak az erőknek, amelyek az egészséges fejlődés sodrából kivetették nemzetemet."1

3 Historikusunk szerint a nemzetet az „egészséges fejlődés sodrából" mindenekelőtt a 19. századi liberalizmus vetette ki. A liberalizmus fő bűne Szekfű interpretációjában, hogy az általános haladás, a szabadság és a népszuverenitás szükségességének optimista meggyőződésétől vezettetve figyelmen kívül hagyja, hogy ez a szenvedélyek elszabadulásához, forradalomhoz és terrorhoz vezet. „Ha egyszer a nép széles rétegeinek meggyőződésévé tesszük, — úja Szekfű — hogy