Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
564 BALOGH SÁNDOR az érveket hangoztatja, mint a 25 évvel ezelőtti Magyarország. Majd azzal folytatta, hogy Románia nyugati határait már többször és véglegesen eldöntötték. A jelenlegi határ a román etnikai terület legmérsékeltebb nyugati határa. Ez a terület foglalja magában a román nemzet fejlődésének „bölcsőjét". A románokat a magyar beszivárgás a hegyekbe és a szegényebb vidék felé szorította A magyarok által most igényelt nyugati sáv nélkülözhetetlen az elszegényített román népesség gazdasági fejlődése szempontjából. Románia jelenlegi nyugati határa alapvető gazdasági életszükséglet. Csak az erőszakos magyarosításnak köszönhetően van a 4000 km2 -es területen 57%-os magyar többség, vagyis 483 000 lakosból a magyarok száma csupán 67 000-rel több mint a más nemzetiségeké. A Székelyföld autonómiájára vonatkozó magyar javaslatról viszont Tátárescu előbb azt mondta: „Nem értem az ajánlatot", amit azután még azzal egészített ki, hogy az önkormányzat anarchiához és a közigazgatási káoszhoz vezetne. Románia a Németország és Magyarország ellen vívott harcokban 120 000 halottat veszített. Erdélyt „odaígérték" a román hadseregnek. A magyar kérés figyelembe vétele a nemzetközi erkölcsiség elleni támadás és fatális történelmi tévedés lenne.19 1 Az együttes bizottság 1946. szeptember 5-én folytatta munkáját. Az ülésen hosszas vita után a bizottság, Ausztrália és a Dél-Afrikai Köztársaság tartózkodása mellett, visszaállította az 1938. január 1-iki magyar-román határt.19 2 A román béketervezet elfogadását követően a brit bizottsági tag a következő szöveg felvételét javasolta pótlólagosan a román békeszerződésbe: „Azonkívül Románia kötelezi magát, hogy a Romániában érvényben lévő törvények úgy tartalmukban, mint alkalmazásukban nem fognak diszkriminációt tartalmazni, vagy diszkriminációt maguk után vonni a román állampolgárságú személyekkel szemben, fajuk, nemük, nyelvük vagy vallásuk alapján, csakúgy mint személyüket, javaikat, foglalkozásukat, szakmai vagy anyagi érdekeiket, státuszukat, politikai vagy állampolgári jogaikat illetően, csakúgy mint egyéb kérdésekkel kapcsolatosan."19 3 Ezt a javaslatot 7:5 arányban fogadta el a bizottság. így az — a kétharmados többség hiányában — nem emelkedhetett Jogerőre". Gyöngyösi külügyminiszter 1946. szeptember 3-án levelet intézett a román területi és politikai bizottság elnökéhez, amelyben többek között megismételte azoknak a szabadságjogoknak a román békeszerződésbe való felvételét, amelyeket már a békekonferencia plénumán elhangzott előadásában is hiányolt.19 4 Tátárescu külügyminiszter pedig több beadványában kérte, hogy ismerjék el a Románia és Magyarország között fennállott hadiállapot tényét, a román jóvátételi követelés jogosultságát, valamint különböző levéltári iratok, kulturális értékek, intézmények, könyvtárak tekintetében Románia jogosultságát mindazzal kapcsolatoséul, amelyek Erdéllyel összefüggnek.19 5 Ezen túlmenően Tátárescu Románia számára a vámok és a tranzitforgalom tekintetében is előnyöket igyekezett biztosítani Magyarországgal szemben. Nem rajta múlott, hogy a román politikai szándék — a területi kérdéstől eltekintve — lényegében kudarcot vallott. A békekonferencia plénuma 1946. október 12-én szavazott a magyar békeszerződés-tervezetről.19 6 A magyar külügyminiszter még ugyanezen a napon levelet intézett Molotovhoz a nemzeti kisebbségek ügyében, amelyre a szovjet külügyminiszter a békekonferencia soros elnökeként október 22-én válaszolt: „Meg-
