Századok – 1995

Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535

ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 565 erősítvén folyó év október 12-én kelt, nevemre, mint a párizsi konferencia elnökének nevére küldött levelét, szükségesnek tartom felhívni figyelmét arra, hogy a párizsi békekonferencia feladatkörébe nem illett bele a Magyarország és Románia között fennálló kérdések rendezése; annál is inkább, mert a levélben feltüntetett kérdések rendezése a magyar és a romáin kormány kétoldalú megállapodás napirendjére tartozik. Abbeli nyilatkozatát illetően, hogy a párizsi konferencia nem tartotta szükségesnek a Romániában élő magyar lakosság demokratikus jogainak, kulturális védelmének és gazdasági érdekeinek bebiztosítását, szükségesnek látom felhívni figyelmét a román békeszerződés-tervezet III. cikkelyére, amely olyan kötelezettségeket ír elő a román kormánynak, amelyek a szükséges mértékben biztosítják a magyar lakosság jogait és érdekeit is."197 * A szövetséges nagyhatalmak a hitleri Németország és a fasizmus nemzetközi erői felett aratott katonai győzelmükkel történelmi jelentőségű szolgálatot tettek minden nemzetnek, az egész emberiségnek. Ugyanakkor a második világháborút lezáró — és a Párizsban 1947. február 10-én aláírt — békeszerződések előírásai távolról sem voltak mentesek az ellentmondásoktól. A békeszerződések megalkotói — és ez ma már napnál is világosabb — a legsúlyosabb mulasztást a nemzeti-nemzetiségi kérdéssel kapcsolatosan követték el. Mégpedig azáltal, hogy a kollektív felelősség gyakorlati alkalmazásával az önrendelkezés jogától fosztották meg az érintett nemzeteket, a nemzetiségi kérdés belüggyé történt „ledegradálásával" pedig a többségi nemzetnek szolgáltatták ki a nemzetiséget. 1918. december l-jén a magyarországi románok polgári, paraszti és egyházi képviselői Gyulafehérváron — az önrendelkezés jogán — bejelentették a királyi Romániához való csatlakozásukat. A román nemzetiség gyulafehérvári állásfoglalása Erdély nagyobbik részének sorsát valóban eldöntötte, de ezt az állásfoglalást az egész Erdélyre kiterjeszteni egyedül a magyar nemzetiség önrendelkezéstől való megfosztásával lehetett. Holott december 22-én Kolozsváron a magyarság különböző társadalmi rétegeit képviselő politikai irányzatok küldöttei százezres nagygyűléstől támogatva tettek hitet a Magyarország iránti hűségükről. Az 1923-as román alkotmány nemhogy a nemzetiségek kollektív jogait nem ismerte el, de valójában az állampolgárok egyenjogúságát sem valósította meg. 1944. szeptember 2-án az 1923. évi alkotmányt újból hatályba helyezték Romániában. JEGYZETEK 1 Orosz-román fegyverszüneti egyezmény. Józsa Béla Athenaeum kiadása, Kolozsvár 1945. 8. 2 Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban. Összeállította, sajtó alá rendezte és a bevezető tanulmányt írta Juhász Gyula. Kossuth Könyvkiadó 1978. 138. és 180. 3 Politikatörténeti Intézet Levéltára (a továbbiakban: PIL). 274/10-24. 4 PIL. 274710-24; Új Magyar Központi Levéltár (a továbbiakban: UMKL). XlX-J-l-a. IV/131-60.