Századok – 1995

Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535

ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 563 volt, s olyan rendezés jön létre, amely valóban tartós békét teremt Európában. Erdéllyel kapcsolatosan lényegében megismételte a korábbi magyar nyilatkoza­tokban és jegyzékekben foglaltakat. Majd kitért Romániának a Magyarországgal szembeni jóvátételi igényére, amit morális és jogi szempontból egyaránt indoko­latlannak tartott. Ezután a Magyarország és Románia közötti függőben lévő kér­dések megoldása érdekében a következő javaslatot terjesztette elő: „Készek va­gyunk minden olyan rendezést elfogadni, amely ésszerű, mind a két népre nézve aránylag a legkevesebb áldozattal jár és alkalmas arra, hogy megteremtse köztünk a tartós béke és barátság előfeltételeit. Kérjük tehát Elnök urat, szólítsa fel Romániát, hogy delegátusai üljenek össze velünk. Kíséreljük meg együttesen prob­lémáink megoldását. Ha ezek a közvetlen tárgyalások nem járnának eredménnyel, a konferencia küldjön a hely színére olyan bizottságot, amely a probléma kivizs­gálásával legyen megbízva és jelentését a konferencia elé terjesztené."18 3 A magyar békeszerződés-tervezettel foglalkozó területi és politikai bizottság 1946. augusztus 17-én tartotta alakuló ülését.18 4 Az augusztus 24-iki ülésen foglalkozott a bizottság első ízben a magyar békeszerződés-tervezettel kapcsolatos magyar és román módosító javaslatokkal. Magyarország Erdély egy részére vo­natkozó területi igényének kielégítése mellett a romániai magyarság nemzetiségi jogainak intézményes, a békeszerződésbe foglalt biztosítását kérte. Ezzel szemben Románia mindenekelőtt a magyar területi igények teljes elutasítását szorgalmaz­ta, és ezen felül mintegy 500 millió dolláros jóvátételt követelt Magyarországtól.185 Mielőtt a bizottság a fentebbi kérelmeket egyáltalán mérlegelte volna, olyan elvi jelentőségű határozatot hozott, hogy a benyújtott módosító javaslatok közül csak azokat fogják tárgyalni, amelyeket a bizottság egyik tagja magáévá tesz.18 6 Ennek a határozatnak egyenes következményeként augusztus 28-án a bizottság lénye­gében percek alatt eldöntötte Erdély sorsát, mert a magyar kérelemnek, amely Magyarország és Románia határának a módosítását kérte, a 13 bizottsági tag között nem akadt egyetlen szószólója sem.18 7 Az augusztus 29-én ülésező román területi és politikai bizottságban valamivel méltányosabban kezelték a magyar békedelegáció kérését, mert négy és félórás ügyrendi vita után — az ausztrál bizottsági tagjavaslatára18 8 — úgy döntöttek, hogy a magyar és a román területi és politikai bizottság együttes ülésén hallgatják meg Magyarország és Románia képviselőjét. 1946. augusztus 31-én a magyar és román területi és politikai bizottság közös ülésén Auer Pál követ — szóvivőként — ismertette a Romániával kapcso­latos magyar kívánságokat. A követ mintegy 4000 km2-es határkiigazítási kérel­met terjesztett elő.18 9 Az érintett területen élő 300 000 főnyi lakosságnak 67%-a volt magyar nemzetiségű. Ezenkívül azt kérte, hogy a román kormány biztosítsa a több mint 1 200 000 magyar nemzetiségű lakos polgári és nemzeti jogait, konkrétan a Székelyföld széleskörű helyi önkormányzatát az ENSZ garanciája mellett. Auer követ végül azt kérte, hogy a bizottság utasítsa a két delegációt közvetlen tárgyalások felvételére, a vitás ügyek rendezése céljából. Az együttes bizottság szeptember 3-iki ülésén Tátárescu külügyminiszter fejtette ki a román álláspontot.19 0 A román külügyminiszter azzal kezdte beszédét, hogy a hivatalban levő magyar kormány ugyanazokat a nézeteket vallja és ugyanazokat

Next

/
Thumbnails
Contents