Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
562 BALOGH SÁNDOR hogy a Szovjetunió értékes támogatásával elért — és az országra nézve kedvező — május 7-iki határozatok ellen csak azok tiltakoznak, akik a nemzeti gyűlölködés magvát akaiják újra elhinteni, konkrétan a Nagy Ferenc-kormány, amely a revíziós szellem bélyegét magánviselő kívánságokkal lép elő. Az erdélyi magyarságnak pedig azt vetette a szemére, hogy nem fogadta lelkesedéssel a Külügyminiszterek Tanácsának döntését. Majd bejelentette: nem kaphat román állampolgárságot az a mintegy 300 000 magyar, aki Erdélyben született ugyan, de kivonta magát a román állammal szemben teljesítendő kötelezettsége alól. Ez utóbbi állítását a román igazságügyminiszter Nagyváradon is megismételte.17 3 A Semnalul „Erdély miénk volt és marad" című vezércikkében egyfelől leszögezte, hogy a románság Erdélyt illetően minden „kompromisszumos formulát" elutasít, másfelől a Nagy Ferenc-kormányt támadta, amely Románia baráti politikája ellenére sem hajlandó a párizsi határozatot elismerni.17 4 Az Adevárul úgy vélekedett, hogy a magyar kormányférfiak nyugati útjukkal a revízió szolgálatába szegődtek.17 5 A szociáldemokrata Libertátea szintén elítélte az Erdély határainak revízióját célzó „kísérletet".17 6 A következő napokban a román sajtó támadásai tovább fokozódtak, olyanynyira, hogy most már tulajdonképpen ellenségként kezelték Nagy Ferenc kormányát.17 7 De június végén ugyanezek a lapok már nem csekély megnyugvással és elégtétellel állapították meg, hogy a magyar kormányküldöttség nyugati útja nem járt sikerrel. A Semnalul szerint a határkiigazításra irányuló magyar törekvések csődöt mondtak, a nagyhatalmak Románia, vagyis az igazság mellett foglaltak állást. Nagyjában hasonló hangnemben — és tartalommal — írt erről a többi román lap is. Sőt most már a Románia Liberá is az első oldalán tudósított Nagy Ferenc hazaérkezése utáni nyilatkozatáról, amely — mutatott rá a tudósítás — az amerikai és angliai út által okozott csalódást tükrözte.17 8 A magyar kormányküldöttség nyugati látogatása idején talán egyedül Groza miniszterelnök őrizte meg higgadtságát, s bizonyult ez alkalommal is tapasztalt politikusnak. Elismerte, hogy a román fegyverszüneti egyezmény a magyar kormánynak lehetőséget nyújtott a területi igény felvetésére. Ugyanakkor azt is leszögezte, hogy a román kormány demokratikus nemzetiségi politikája következtében ez az igény már elvesztette az időszerűségét.17 9 A Nagy Ferenc-kormány külpolitikájával és az Erdély hovatartozásával kapcsolatos sajtókampánnyal Gheorghiu Dej is foglalkozott, aki 1946. július 6-iki beszédében18 0 élesen elítélte a „magyar revíziós körök" magatartását és tevékenységét, de egyben felhívta a figyelmet a román történelmi pártok felelősségére is. A beszéd sajtóvisszhangja azonban lényegében egyetlen kérdésben mutatott közös vonásokat, mégpedig a magyar külpolitika elítélése tekintetében.18 1 * Gyöngyösi János külügyminiszter a párizsi békekonferencia plénumán 1946. augusztus 14-én ismertette a békeszerződés-tervezettel kapcsolatos magyar álláspontot.18 2 A külügyminiszter a bevezetőben reményét fejezte ki, hogy Párizsban ezúttal másfajta béketárgyalásokról lesz szó, mint negyedszázaddal azelőtt
