Századok – 1995

Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535

ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 561 kozott a román szociáldemokrácia központi lapja is, amely a következőket írta: „Most, amikor Párizsban a Romániával kötendő békeszerződésről folyik a vita, és amikor bizonyos feltételek megvalósításától függ az ország belső helyzete, a kolozsvári cselekmények elkövetőit nem lehet egyszerű kihágásért felelősségre vonni, mert ezek a nemzet árulói".16

2 A Külügyminiszterek Tanácsának május 7-iki állásfoglalása után Nagy Ferenc miniszterelnök — mintegy utolsó lehetőségként — a nyugati szövetségeseket próbálta megnyerni a magyar békecélok támogatására A kormányküldöttség nyugati újtának első állomása az Amerikai Egyesült Államok volt.16

3

Nagy Ferencnek és a kormányküldöttség tagjainak Washingtonban alkalmuk volt H. Truman elnökkel, Byrnes külügyminiszterrel, Acheson államtitkár-helyettessel, valamint az UNRRA vezetőjével és más amerikai közéleti személyiségekkel találkozniuk. Mód nyílt a magyar békecélok megismertetésére, de az ország szempontjából legfontosabbnak tartott kérdésre, a Külügyminiszterek Tanácsa 1946. május 7-iki határozatának felülvizsgálatára semmiféle konkrét ígéretet nem kapott a magyar kormányküldöttség.164

Ha csak azt nem tekintjük annak, hogy Byrnes külügyminiszter a Nagy Ferenccel folytatott négyszemközti beszélgetése során állítólag a következőket jelentette ki: „Ha a szovjet kormány hajlandó lenne ismét felvetni Erdély kérdését, az Egyesült Államok kész támogatni a magyar álláspontot."165 A londoni látogatás során a kormányküldöttség előbb Noel-Baker külügyminiszterhelyettessel, majd másnap, 1946. június 22-én Attlee miniszterelnökkel találkozott.16

6

Bevin külügyminiszter ugyanis már Párizsban tartózkodott.167 Noel-Baker a magyar békecélokat illetően egyetlen kérdésben sem ígért támogatást.168

Ugyanakkor Attlee a kisebbségvédelem jogi szabályozásával összefüggésben azt jegyezte meg, hogy semmilyen nemzetközi szabályozás nem hozhat sikert, ha nem uralkodik az érintett államokban valódi demokratikus szellem. A magyar kormányküldöttség június 25-én a francia fővároson keresztül érkezett haza. Bidault külügyminiszter a nála tisztelgő kormányküldöttség tagjait „szimpátiával és megértéssel" fogadta ugyin, de azt is elég világosán tudtukra ádta: Franciaország nincs abban a helyzetben, hogy a békekonferencián „a fő kérdésekben hallassa hangját".16

9 A brit külügyminiszternél lezajlott párizsi találkozón nem kevés szó esett a nemzetiségek jövőbeni helyzetéről. De Bevin sem a békeszerződésekbe foglalt kisebbségi jogokat, hanem általában az emberi és polgári szabadságjogok felvételét részesítette előnyben, arra való hivatkozással, hogy az előbbiekhez fűzött remények már az első világháború után sem teljesültek.17

0

A kormányküldöttség tagjai előtt a Molotowal folytatott beszélgetés után17

1

vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy a május 7-iki határozat, legalábbis a magyar békecélok ssempontjából véglegesnek tekinthető.17

1 A magyar kormányküldöttség nyugati útja — a szomszéd államok közül — kétségtelenül Romániában váltotta ki a legnagyobb visszhangot. A közvéleményben és a politikai körökben ugyancsak nyugtalanságot, sőt feszültségeket előidéző washingtoni és londoni látogatásra igen élénken reagált a román sajtó is. Az ellenségeskedő kampányt azonban kétségtelenül Patrascanu igazságügyminiszter nyitotta meg 1946. június 9-iki kolozsvári beszédével,17

2

amelyben arról szónokolt,