Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 559 Anyanyelv 1910-ben 1930-ban Anyanyelv szám % szám % román 1 472 021 55,0 1 682 547 58,7 magyar 918 217 34,3 872 109 30,4 német 234 085 8,7 237 881 8,1 egyéb 54 044 2,0 82 104 2,8 Összesen 2 678 367 100,0 2 874 641, 100,0 A Romániához csatolt területen a magyar nemzetiségű lakosság többsége a Partiumban és Székelyföldön helyezkedett el. 1930-ban az öt megyét magában foglaló Székelyföld 18 768 km2 -nyi területén 517 175 (59,6%) magyar és 264 617 (30,5%) román élt. A Székelyföld magvát képező Csík, Háromszék és Udvarhely megyében 1930-ban a magyarság számaránya 84,9% volt. A Partium 23 415 km2-nyi területén élő 1 435 000 lakosnak 53,5%-a volt román és 45,9%-a magyar. A magyarság többi része a román államban kisebb-nagyobb szórványokban élt Erdélyben és azon kívül. A jegyzéket — nem utolsósorban a bukaresti tárgyalásokra való tekintettel — Gyöngyösi külügyminiszter csak 1946. április 29-30-án nyújtotta át a szövetséges nagyhatalmak budapesti diplomáciai képviselőinek. Carse-Mitchell, budapesti angol ügyvivő 1946. április 30-án nyíltan megmondta, hogy a magyar kormány már elkésett ezzel a jegyzékével, „mert hiszen a külügyminiszterek már együtt ülnek. Azt legalább egy hónappal előbb kellett volna átadni".14 7 A magyar jegyzék időszerűtlenségének azonban nem ez volt a tényleges oka, hanem az, hogy a nyugati szövetségesek 1946 tavaszán már korántsem ragaszkodtak a Külügyminiszterek Tanácsa londoni értekezletén elfoglalt álláspontjukhoz, közelebbről ahhoz, hogy Magyarországot nem lenne méltányos büntetni azzal, hogy magyar-román viszonylatban visszaállítják a trianoni határt. Most viszont a brit álláspont már egyre inkább megértést tanúsított a román területi igények kielégítése iránt, mivel így vélte elérhetőnek — a jövőre vonatkozólag — a Szovjetunió romániai befolyásának mérséklését. A brit diplomácia magatartásában és politikájában bekövetkezett változás érezhetően gyengítette az USA ragaszkodását is az eredeti álláspontjához ebben a kérdésben.14 8 A külügyminiszterhelyettesek londoni tanácskozásán 1946. március 11-én kezdték meg a román és 27-én a magyar békeszerződés-tervezet vitáját. A szovjet képviselő többek között azt javasolta, hogy mind a két tervezetben szerepeljen egész Erdély Romániához való tartozása és a Szovjetuniónak az a joga, hogy csapatokat állomásoztathasson Románia és Magyarország területén az ausztriai szovjet megszállási övezet utánpótlási vonalainak a biztosítására. A brit küldöttség attól tette függővé a trianoni határ visszaállításához való hozzájárulását a két állam vonatkozásában, ha ezzel egyidejűleg minden irányban rögzítik Románia államhatárait. Az amerikai fél pedig azt indítványozta, hogy az Erdéllyel kapcsolatos szovjet javaslatot a következőkkel egészítsék ki: „az 1940. augusztus 30-iki bécsi döntés semmisnek és meg nem történtnek nyilvánítandó, fenntarva a lehetőséget arra, hogy a román és a magyar kormány közvetlenül tárgyaljon egymással a határ olyan kiigazításáról, amely jelentősen csökkentené az idegen uralom alatt élő személyek számát".14 9 1946. április 16-án a külügyminiszterhelyettesek abban
