Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 553 Erdélyi Hangya Szövetkezetek és az Erdélyi Hitelszövetkezetek Központjának vezető képviselői írtak alá.12 2 A nyilatkozat aláírói konkrétabban is kifejtették az Erdéllyel kapcsolatos elképzelésüket. Lényegében két megoldást javasoltak: Erdély területi megosztását Magyarország és Románia között, illetőleg az önálló erdélyi állam megteremtését. Ez utóbbit illetően így hangzott javaslatuk: „A másik megoldás Erdély önállósága. Ez ugyancsak kompromisszum. Jó eredmény csak akkor származik belőle, ha önmagában kiegyensúlyozott és a közvetítő kapocs szerepét tudja játszani Románia és Magyarország között. A belső egyensúlyát növelhetjük azzal, ha a földrajzilag és gazdasági érdekeiben nem szorosan Erdélyhez tartozó részeket leválasztjuk róla. Szatmár vidékét Erdélynél kellene hagyni, minthogy legszorosabban kapcsolódik vele és történelmi múltjában is, mint Partium hozzá tartozott. A Bihar hegységnek a Magyar Alföldre néző lejtőit Magyarországhoz kellene viszszacsatolni, minthogy ezek a részek egészségesen elválaszthatatlanok az Alföldtől. A dél-alföldi, bánáti részeket viszont — népességi viszonyainak és helyzetének figyelembe vételével — Romániánál hagyni. Az így kialakított Erdélyen belül egy nemzetiségi alapon felépülő kantonális beosztás biztosíthatná a nemzetiségi békét."123 A romániai magyarság különböző politikai beállítottságú, világnézetű és társadalmi helyzetű csoportjai, illetőleg szervezeteik vagy más tömörüléseik — a Magyar Népi Szövetség kivételével — úgyszólván egyöntetűen kifejezték a Magyarországhoz való tartozás óhaját, vagyis élni szerettek volna önrendelkezési jogukkal. Ez azt jelentette, hogy amennyiben nincs lehetőségük az előbbi óhajukat realizálni, legszívesebben egy kantonális erdélyi államban szerettek volna élni. A román állam keretében való további kényszerű létezésüket is csak legalább a közigazgatási autonómia megvalósítása esetében tudták elképzelni. Ezen a ponton viszont elképzeléseik már tulajdonképpen találkoztak az MNSZ köreiben is felmerült autonómia gondolatával. Igaz, az MNSZ vezetői — a Román Kommunista Párt politikájával összhangban — hivatalosan nem támogatták az autonómia-törekvéseket. * A magyar kormány — a szövetséges nagyhatalmak felszólítására — első ízben 1945. augusztus 14-iki jegyzékében fogalmazta meg a békeszerződéssel kapcsolatos véleményét.12 4 Abból indult ki, hogy magyar szempontból is az a legjobb béke, amely a háborúban szenvedett népeknek megnyugvást hoz, és lehetővé teszi a szomszédok együttműködését. Az új területi rendezést illetően pedig annak az óhajának adott kifejezést, hogy a békeszerződés olyan új világot teremtsen, amelyben minden nemzet valóban biztonságban élhet határain belül, és minden ember, minden országban saját életét élheti félelem és szükség nélkül. Kétségtelenül az volna a legideálisabb, ha az államhatárok elveszítenék jelentőségüket. Mindaddig azonban, amíg ez nem következik be, a nemzetközi megbékélés és együttműködés ügyét leginkább az szolgálná, ha az összefüggő területeken élő nemzetiségek a saját államukban élhetnének. „A magyar közvélemény
