Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
554 BALOGH SÁNDOR soha nem tudta megérteni — hangzott a magyar kormány jegyzéke —, hogy a demokrácia és a nemzetiségi elv nevében történt trianoni rendezésnél miért kellett a magyar népnek egyharmadát idegen államokhoz csatolni, holott ezek túlnyomó része a magyarsággal egy tömböt alkotva Magyarországgal összefüggő területen élt." A magyar kormány jegyzékében a lakosságcserét illetően az önkéntességet hangsúlyozta és az volt a véleménye, hogy a nemzeti kisebbségek védelméről az ENSZ-nek kellene gondoskodnia. Sajnálatos visszaesést jelentene ugyanis, ha a nemzeti kisebbségek a jövőben még ilyen védelemben sem részesülnének.12 5 1946. január 25-én Gyöngyösi külügyminiszter újabb jegyzéket juttatott el a fegyverszüneti megállapodást aláíró három szövetséges nagyhatalomhoz.12 6 De ez a jegyzék sem utalt konkrétan a területi kérdésekre, hanem csupán azt rögzítette, hogy a magyar kormány milyen alapelvek alkalmazását tartaná kívánatosnak a békerendezésnél. Ezek a következők voltak: a) a nemzetiségi és a területi kérdés összhangba hozatala; b) a gazdasági és kulturális együttműködés bátorítása; c) az államközi, politikai és társadalmi ellentéteket okozó tényezők kiküszöbölése. A Külügyminisztérium — a következő lépésként — 1946 márciusában szerette volna a szövetséges nagyhatalmakat tájékoztatni Magyarország területmódosítási javaslatairól, helyesebben kérelméről. De erre — a koalícióban egyeztetett békecélok hiányában — nem kerülhetett sor. 1946 február végére elsőként a Független Kisgazdapárt fogalmazta meg békeelőkészítő programját.12 7 Ez a békeszerződésekkel kapcsolatosan a következő szempontok figyelembevételét ajánlotta: a) a nemzetiségi és területi elv lehető összhangba hozatala; b) az államok és népek közötti ellentétek levezetése; c) az érdekelt országok gazdasági együttműködésének biztosítása. Erdély vonatkozásában a program két változatot is tartalmazott, és mindkettő Magyarország javára kívánta módosítani a Trianonban kijelölt magyar-román határt, amellett javasolta Erdély önálló kantonális állammá történő alakítását is. A Szociáldemokrata Párt békecéljait 1946. március 14-én vitatta meg és fogadta el a pártvezetőség.12 8 Az ott elfogadott dokumentum a békeszerződésekre vonatkozólag az alábbiakat tartalmazta: a) a magyar nép politikai, gazdasági, kulturális és szociális életlehetőségeinek megteremtése; b) a feudalizmust megsemmisítő magyar demokrácia fennmaradásának és további kifejlesztésének biztosítása; c) a dunai államok kötelezése a legmesszebbmenő gazdasági együttműködés felvételére; d) az önkéntes kivándorlásoktól eltekintve meg kell tiltani a demokratikus és államhű néprétegeknek, nemzetiségi, faji és vallási közösségeknek az ország területéről való kitelepítését, illetőleg az ország területén való mesterséges széttelepítését. Az SZDP kizárólag Románia viszonylatában látott némi lehetőséget a területi kérdés felvetésére. Ez utóbbiról egyébként hasonlóan vélekedtek a kommunista párt vezetői is, bár az MKP-nak ekkor még nem volt békeelőkészítő programja. A Nemzeti Parasztpárt vezetőinek megnyilatkozásaiból viszont az derült ki, hogy ók az etnikai határok megvalósítása mellett vannak, nagyjában megegyezően a kisgazdapárt békecéljaival. Szalai Sándor 1946. április 6-án „Feljegyzés a magyar békeelőkészítés kérdéséhez" címmel részletesen kifejtette véleményét a magyar-román viszony rendezésének a feltételeiről, illetőleg a lehetőségéről.12 9 0 a határokon túl élő ma-
