Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
552 BALOGH SÁNDOR 1946 januáijában készített jelentésében arról számolt be, hogy a „magyar perem" területén, közelebbről Nagyváradon, Nagykárolyban, Szatmárnémetiben és Nagybányán a magyarság rendületlenül bízik abban, hogy visszakerül Magyarországhoz.1 1 ' 1946 január elején az OMB hivatalosan is elutasította az autonómia gondolatát Erdéllyel kapcsolatosan, és az erdélyi magyar szociáldemokraták vezetői egyértelműen az önrendelkezés megvalósítása mellett foglaltak állást. 1946. május 4-én Kolozsvárott a párt székházában Lakatos István — más szociáldemokrata vezetők társaságában — azt az álláspontját fejtette ki egy angol szociáldemokrata alsóházi tagnak, hogy csak egy megoldást tart lehetségesnek, konrétabban azt, ha „minden nép teljes egészében a saját fajtájához csatlakozhat, az orosz az oroszhoz, a román a románhoz és természetesen magyar a magyarhoz".11 8 Lakatos István az erdélyi magyar szociáldemokraták 1946 júliusi országos értekezletén elhangzott megnyitó beszédében határozottan és bátran leszögezte, hogy a romániai magyarságnak súlyos okai vannak a vele szembeni bánásmód miatti elégedetlenségre. Majd arra hívta fel a figyelmet, hogy „a nemzetiségek jogaiért nemcsak a magyar szociáldemokratáknak, hanem a nemzetközi szolidaritás alapján a román szociáldemokráciának is küzdenie kell ugyanúgy, mint ahogyan az első világháború előtt és a bécsi döntés utáni négy esztendő alatt a magyar szociáldemokraták küzdöttek a nemzetiség jogaiért..."11 9 Az erdélyi magyar egyházi és polgári körök szintén feszült érdeklődéssel kísérték Erdély és az erdélyi magyarság sorsának alakulását. A vezetőik üldöztetései miatt azonban nemigen volt lehetőségük arra, hogy „hangosan" hallathassák a szavukat. Hiszen a „reakciót" jelentették — szinte válogatás nélkül — mind a román hatóságok és közvélemény, mind az erdélyi magyar kommunisták szemében. Az első nagyobb visszhangot keltett fellépés Márton Áron katolikus püspök nevéhez fűződött, aki kategorikusan elutasította az MNSZ marosvásárhelyi álláspontját, és több mint egy millió magyar katolikus nevében ítélte el, a Groza miniszterelnökhöz intézett 1946. január 28-iki levelében, a Magyar Népi Szövetség kommunista vezetőinek politikáját és magatartását.12 0 Márton Áron 1946. április 24-én és május 2-án találkozott Gyulafehérváron a bukaresti magyar politikai misszió vezetőjével és — más egyházi vezetők és polgári közéleti személyiségek véleményét is tolmácsolva — a következőket kérte a magyar kormány tudomására hozni: el kell érni, hogy az erdélyi magyarság képviselőit Párizsban meghallgassák; a magyar kormány az erdélyi magyarságról nem mondhat le; az erdélyi magyarság saját államában és fajtestvéreivel akar együttélni; ha az erdélyi magyarság számottevő tömegei Magyarország határain kívül maradnának, akkor a magyar kormánynak mindent meg kell tennie gazdasági és kulturális érdekeik védelmében; a románokkal való együttélés tapasztalatai nagyon rosszak; az erdélyi magyarság önmagának és a magyarság összességének súlyos sérelmét látja minden olyan felmerülő tervezetben, amely az erdélyi kérdést a magyarság áttelepítésével kívánja megejteni és éppen ezért határozottan elutasítja azt.12 1 A püspök átnyújtott egy nyilatkozatot is, amelyet rajta kívül az erdélyi református egyház, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület, az
