Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 551 ségének bukaresti tárgyalásairól, és közbevetőleg érintette Erdély hovatartozásának a kérdését is. Annak a véleményének adott hangot, hogy bizonyos reakciós és fasiszta körök még mindig abban reménykednek, hogy Erdélyből bizonyos területek visszatérhetnek Magyarországhoz.10 8 Az MNSZ egy másik vezetője, Csákány Béla ugyancsak szeptemberben állítólag azt mondta a szervezet kolozsvári központjában, hogy az erdélyi magyarságnak semmi köze Magyarországhoz.10 9 Az MNSZ intézőbizottsága az 1945. november 15-18-i marosvásárhelyi ülésén — a „romániai magyarság nevében" — elvileg elítélt minden olyan megoldást, amely Erdélyt kettészakítaná, vagyis valójában a trianoni magyar-román határ visszaállítása mellett foglalt állást.11 0 Kurkó Gyárfás, Balogh Edgár és mások feltétel nélkül bíztak Petru Groza nemzetiségi politikájában, a vámunió, illetőleg netán a föderáció megvalósításának lehetőségében, de erősen befolyásolta őket valószínűleg a csehszlovákiai magyarok sorsa és a román polgári ellenzék esetleges felülkerekedésétől való félelem is. A tényleges garanciákat nélkülöző „marosvásárhelyi határozat" azonban elsietett és hibás volt. Arról már nem is szólva, hogy az jóval meghaladta az MNSZ vezetőinek illetékességét és felelősségvállalásuk „teherbíróképességét". A marosvásárhelyi állásfoglalás negatív hatásaként nemcsak az MNSZ vezetőinek, pontosabban több vezetőjének a menesztése merült fel a szervezetben, hanem egy új gazdasági érdekvédelmi szervezet, az Erdélyi Magyar Földműves Szövetség megalakításának a gondolata is.11 1 Nyilvánvalóan a marosvásárhelyi szereplésük erősen negatív fogadtatásának köszönhetően az MNSZ vezetői a későbbiekben igyekeztek kitérni a nyílt és egyértelmű állásfoglalás elől a határkérdésben. így Kurkó Gyárfás az 1946. május 5-iki szatmárnémeti gyűlésen arról beszélt, hogy a békeszerződés nem tartozik a Magyar Népi Szövetségre. Az erdélyi magyarság olyan békét óhajt, amely az itt élő népeket nem taszítja vissza a régi gyarmati sorba.11 2 Kacsó Sándor nagyszebeni beszédében — a közelgő békekonferenciával kapcsolatosan — arra figyelmeztette az erdélyi magyarságot, nehogy határvitákkal bontsa meg természetes és szükséges egységét.11 3 1945 nyarán az erdélyi magyar szociáldemokraták körében — az önrendelkezés mellett — az volt a másik uralkodó felfogás, hogy az 1920-ban Romániához csatolt „rész" a maga egészében legyen autonóm a román állam keretein belül. Mégpedig önálló törvényhozással, amelyben a nemzetiségi részesedési arány az alábbi lenne: román 57%, magyar 32%, német 9%, zsidó 1% és egyéb 1%.11 4 1945 decemberében amerikai újságírók Lakatos Istvánnal, az RSZDP Országos Magyar Bizottságának elnökével és más erdélyi magyar közéleti személyiségekkel folytatott beszélgetésükből azt a következtetést vonták le, hogy a magyarság nagy része az „önálló Erdély"-t tekinti az igazi megoldásnak.11 5 A fentebbi vélemény, illetőleg álláspont ténylegesen csak arra az esetre vonatkozott, ha a magyarság önrendelkezése nem valósulhat meg. Az OMB az előbbiekkel összefüggésben tiltakozott kiáltványában a Magyar Népi Szövetség marosvásárhelyi állásfoglalása ellen is: „Véget kell vetnünk annak az egyoldalú romániai politikának, amely a történelmi helyzet megkövetelte mérsékleten túlmenően megalkuvásokkal, a valóság elhomályosításával kísérli meg egy közel kétmilliós nemzetiségi demokratikus tömeget képviselni és vezetni."11 6 Az OMB
