Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
550 BALOGH SÁNDOR tárait egyedül csak a Szovjetunió bizalmát és támogatását élvező Groza-kormány biztosíthatja9 8 Az Ekés Front és a Román Szociáldemokrata Párt vezetősége is lényegében a kommunista pártéhoz hasonló álláspontot képviselt Erdély kérdésében. Sőt, az RSZDP vezetősége 1946. január eleji nyilatkozatában Erdély bármifajta autonómiája ellen foglalt állást, és arra hivatkozott, hogy Erdély a trianoni szerződés, valamint a Groza-kormány megalakulásakor létrejött szovjet-román megállapodás értelmében Románia integráns részét képezi." A Liberális Pártnak a kormánnyal együttműködő csoportja, amelynek Georghe Tátárescu külügyminiszter volt a vezetője, szintén azon a véleményen volt, hogy a legnagyobb erőfeszítéssel kell harcolni a trianoni határokért. Az ellenzékben levő ún. történeti pártok, a Nemzeti Parasztpárt és a Liberális Párt, amelynek l-l képviselője a Külügyminiszterek Tanácsának 1945. decemberi moszkvai értekezlete után szintén bekerült a kormányba, már ezt megelőzően — és ezután — is a területi integritás talaján álltak. Más kérdés, hogy a Groza-kormánytól eltérően elsősorban a nyugati, s ezen belül is az angol kapcsolataik ápolása révén, vonatkozik ez különösen Maniura, szerették volna a céljaikat elérni.10 0 1946 első hónapjaiban a román közvéleményben és helyenként a hivatalos körökben is jelentkezett annak a veszélynek az érzete, hogy az állam nyugati határai talán mégsem véglegesek.10 1 Ez sajátos módon tükröződött a sajtóban is. A Semnalul „Iuliu Maniu és Erdély nyugati határa" című cikkében többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy Maniu is jól tudja, hogy a nyugati határ kérdésében kik képviselik az ország szempontjából kedvezőtlen álláspontot, pártjával mégis azok felé a hatalmak felé tájékozódik.10 2 A Liberalul pedig arról írt ugyancsak 1946 márciusában, hogy a londoni magyar követség „kiküldöttei" lázas tevékenységet és ördögi propagandát fejtenek ki, hogy csapást mérhessenek Románia egységére. Erdély „önkormányzata" érdekében beszélnek és erre vonatkozóan káros, jogtalan és lehetetlen megoldásokat javasolnak.10 3 Az Adevárul Romániának a szövetségesek oldalán kifejtett erőfeszítései és teljesítményei fényénél érezte fájdalmasnak, hogy a jóvátételek mellett „felvetődött még a területi kérdés is".104 Az RKP-hoz közelálló Universul a Hitler-ellenes háborúban hozott áldozatok után elképzelhetetlennek tartotta ugyanakkor, hogy a nyugati határokat a szövetséges nagyhatalmak módosítsák.10 5 * Az erdélyi magyarság társadalmi-politikai szervezetei közül a Magyar Népi Szövetség állt a legközelebb a Groza-kormány politikájához. Az MNSZ képviseltette magát az 1945. március 13-iki kolozsvári ünnepségeken is, ami egyúttal azt is érzékeltette, hogy támogatja, vagy legalábbis nem ellenzi a Romániához tartozó Erdély gondolatát.10 6 Ez a magatartás azonban kiábrándítólag hatott az északerdélyi magyarság jelentős tömegeire. Különösen azután, hogy a kormány, az MNSZ vezetőinek túlzásba vitt lojalitása ellenére, sok tekintetben adós maradt 1945 nyarán-őszén az ígéreteinek beváltásával.10 7 Kurkó Gyárfás 1945 szeptemberében a kolozsvári Simplon helyiségében beszámolt az MNSZ 30 tagú küldött-
