Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
548 BALOGH SÁNDOR mánul beszéljenek!"-táblák. Sok helyen megtagadták a magyar nyelvű levelek és táviratok felvételét, illetőleg továbbítását.8 2 A menyasszonyruhán viselt magyar nemzeti színű szalagért, a székely himnusz elénekléséért stb. pedig a „közrend elleni izgatás" címén emeltek vádat a román ügyészségek.8 3 Különösen azokban a községekben vált nehézzé, olykor szinte elviselhetetlenné a magyarok helyzete, ahol a nemzeti ellentéteket gazdasági érdekek, vallási vagy egyéb előítéletek motiválták. A Világosság 1945. augusztus 18-iki számában „Fasiszta bujtogatok működnek Maros-Torda megyében és a Szilágyságban is" címmel számolt be a véres kimenetelű magyarüldözésekről. A Maros-Torda megyei Monor községből fegyveresek intéztek támadást a szomszédos bátosiak ellen és közel 30 embert sebesítettek meg. Mezőszokolról Tancsra érkezett románok — fegyveresektől támogatva, akik egy asszonyt súlyosan megsebesítettek — lekaszálták és elszállították a helyiek termését. Dedrádon szintén két súlyos sebesülés történt. Ezenkívül Magyaron, Oroszfáján, Felfaluban, Fülöpösön, Kisnyulason, Görgényszentimrén, Görgényüvegcsűrön, Tekében, Erkeden és Nagyteremin rendeztek „Maniu bérencek" magyarveréseket. Ugyancsak augusztusban Emil Hatieganu, a parasztpárt egyik vezetője Kolozsvárott elmondott beszédével provokált tömegverekedést, amelynek két magyar ember esett áldozatul.8 4 A magyar nemzetiségű lakosság nemzeti és vallási érzelmeit is sértette, hogy a román hatóságok — a fasizmus és a demokráciaellenesség vádjával — internálták az erdélyi róm-kat. megyéspüspököt és 43 lelkészt, valamint 196 magyar papot eltávolítottak az állásából. Ebben a büntetésben mindössze csupán 7 román pap részesült.8 5 A szóban forgó büntetéseket 1945 októberétől zömmel hatálytalanították, de ez sem változtatott már azon a tényen, hogy több községben a róm. kat. vallású magyarok lelkész nélkül maradtak. Gyergyószentmiklóson viszont a székelyek elkeseredése odáig fokozódott, hogy erővel kényszerítették ki ártatlanul letartóztatott papjuk szabadon bocsátását. Később a kolozsvári népbíróság szintén megállapította ennek a papnak az ártatlanságát.8 6 * Petru Groza kormánya a legnagyobb politikai sikereként kétségtelenül azt könyvelhette el — és teljesen joggal —, hogy „kivívta Észak-Erdély visszatérését".8 7 Abban is egyetértés volt a koalíción belül, hogy 1945. március 13-a nem egyszerűen a román közigazgatás Észak-Erdélybe való ismételt visszatérésének az ünnepélyes pillanata, hanem az erdélyi kérdés végleges megoldásának dátuma is. Ezzel összhangban a Groza-kormány hajlandó volt a magyar nemzetiség problémáit orvosolni, jogegyenlőséget ígérni, de nem volt hajlandó a határokról komolyan tárgyalni, vagyis szigorúan az 1940 előtti status quo védelmezőjeként lépett fel.88 Ellene volt a kitelepítésnek, a lakosságcserének és a területmegosztásnak, de nem engedett abból a felfogásából sem, hogy a trianoni határ megfelel a néprajzi határnak, következésképpen Romániát illeti az egész Erdély.8 9 Petru Groza ezeknek a szempontoknak a jegyében már 1945. március 24-én kijelentette, hogy „most már semmi sem áll útjában a Magyarország és Románia között megteremtendő jószomszédi viszonynak".9 0 Majd alig két hónappal később
