Századok – 1995

Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535

ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 547 Az állami élet más területein jóval mostohább volt a magyar nemzetiség helyzete és pozíciója. így a pénzügyigazgatóságok személyi állománya a Grozakormány idején kedvezőtlenebbül alakult a magyarság szempontjából, mint amilyen az 1930-as évek végén volt. Akkor ugyanis 3 magyar nemzetiségű pénzügyigazgató működött Erdélyben, míg 1945-1946-ban egy sem. A véglegesítések után az Erdély területén működő mintegy 6700 pénzügyi tisztviselő közül csak 622 volt magyar nemzetiségű.7

3

A többit elbocsátották. A 622 alkalmazott közül azonban több mint 400 a kisegítő és segédszemélyzet, s mindössze 200 mondható tisztviselőnek. Egyetlen olyan magyar nemzetiségű tisztviselő sem volt, aki az irodavezetői tisztségnél magasabb állásba jutott volna A román nemzetiségű tisztviselők közül számosan egyáltalán nem ismerték az erdélyi viszonyokat, mivel Besszarábiából és Bukovinából kerültek oda.7

4 Dél-Erdélyt az Antonescu-rezsim „tisztította meg" radikálisan a magyar nemzetiségű köztisztviselőktől.7

5

Ezen a helyzeten érdemlegesen a Groza-kormány sem változtatott. Annál fájdalmasabb volt a magyar nemzetiség számára, hogy a román állam észak-erdélyi berendezkedésével egyidejűleg itt is nem egy tekintetben hasonló folyamat kezdett lejátszódni. Ennek alátámasztására elég csupán a székely vármegyék példájára utalni. A három székely vármegyében (Csík, Háromszék és Udvarhely), ahol a lakosság 85-95%-a magyar nemzetiségű volt, a bíróságokon, az ügyészségeken és a közigazgatásban a magyarság aránya 1946 tavaszán már a 20%-ot sem érte el.7

6

Marosvásárhelyen és Maros-Torda megyében, ahol a lakosság több mint 65, illetőleg 50%-a magyar nemzetiségű volt a 141 bíró, ügyész, bírósági és ügyészségi tisztviselő közül mindössze 21 volt magyar, a többi pedig román. A bajokat tetézte, hogy a román bírók és ügyészek közül csak nagyon kevesen tudtak, vagy senki sem tudott (pl. Háromszék vármegye) magyarul. Kolozs megyében és Kolozsvárott, ahol a lakosság több mint 25, illetőleg 50%-a magyar nemzetiségű volt, az ítélőtábla 30 bírája között egyáltalán nem volt magyar nemzetiségű, a törvényszéken pedig mindössze csak kettő. A kolozsvári ügyészségen szintén csupán egy magyar nemzetiségű tisztviselőnőt véglegesítettek.7

7

Az Erdélyben 1945-1946 fordulóján kinevezett 323 bíró közül 30 volt magyar nemzetiségű.7

8

1946 áprilisáig Erdélyben egyetlen járási szintű közigazgatási vezetői állást sem töltöttek be magyar nemzetiségűvel. Kolozs megyében 102 közül 12, Maros-Torda megyében pedig egyetlenegy magyar nemzetiségű jegyző volt kinevezve.7

9 A Groza-kormány hivatalba lépését követő hónapokban a „hétköznapi életben" is sűrűn előfordultak kisebb-nagyobb súrlódások, sőt helyenként tragikus kimenetelű összeütközések Erdélyben románok és magyarok között. A román csendőrségés rendőrség visszatérése Észak-Erdélybe 1945júniusában átmenetileg egyenesen felbátorította a román nacionalista elemeket. Ennek megnyilvánulásaként azután napirenden volt a magyarok tettleges bántalmazása, háborgatása és fenyegetése. Szilágyszentkirályon — például — „ismeretlenek" egyetlen éjszaka 113 magyar ház ablakát törték be.8

0

Kolozsvárott és Nagyváradon a magyar lakosság általában biztonságban élt, míg Brassóban vagy Tordán már akkor is testi bántalmazásban lehetett része, ha nyilvános helyen magyarul megszólalt.81 Nem egy hivatalban azonban Észak-Erdélyben is újra megjelentek a „Csak ro-