Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
546 BALOGH SÁNDOR kialakult de facto helyzet törvényesítése nagyrészt még váratott magára Az 1940. augusztus 30-a után Észak-Erdélyben létesült különböző fokú és funkciójú iskolák — hivatalos lapban közölt — elismerése, illetőleg megerősítése elmaradt. Ugyanakkor az 1925. évi Anghelescu-féle magánoktatási törvényt, amely a felekezeti iskolákat egyszerűen csak magániskolaként kezelte, nem helyezték hatályon kívül. A magyar nemzetiségű pedagógusok 1945 decemberéig csupán minimális fizetési előleget kaptak, ami egyáltalán nem volt elegendő a megélhetésükhöz. Lassan haladt előre és sok sérelmet okozott a tanítók, de különösen a középiskolai tanárok fizetési besorolása Ezeknek köszönhetően kb. 1560 középiskolai tanár közül mindössze 564 a „végleges" és „rendes" tanár, az elemi iskolák pedig mintegy 30%-os tanítóhiánnyal küszködtek. Igen súlyos helyzetet teremtett az is, hogy a kormány az 1940. előtti magyar tankönyvek használatát eltiltotta, viszont újabb tankönyvek kiadását nem engedélyezte. 1945. május 29-én jelent meg a 406. sz. törvény, amely elrendelte, hogy az I. Ferdinánd Királyi Tudományegyetem a hozzátartozó intézetekkel, valamint az őszes román tanítási nyelvű nép- és középiskolák, amelyeknek székhelye Észak-Erdélyben volt, 1945. június 1-iki hatállyal visszatérnek helyiségeikbe, elfoglalván mindazon épületeket, amelyekkel rendelkeztek. Ennek az lett az egyenes következménye, hogy a legtöbb állami magyar iskola, mindenekelőtt középiskola, tekintet nélkül az illető vidék magyarságának arányszámára, kénytelen volt újból — az 1920-as évek mintájára — román iskolának átadni a helyiségeket. A viszszatérő román iskolák azonban nemcsak az épületeket foglalták le, hanem jórészt az 1940. után bővített és korszerűsített berendezéseket és felszerelést is. Ugyanakkor a magyar tanítási nyelvű állami iskolák döntően a magyar felekezeti iskolákban voltak kénytelenek meghúzódni, délutáni tanítással. Volt olyan felekezeti iskola, amelyben reggel 8-tól este 8-ig 1200 magyar nemzetiségű tanuló szorongott.«" A román hatóságok részéről szemmel látható kísérletezések folytak, mindenekelőtt Székelyföldön és a nyugati határszélen, ahol a magyar nemzetiségű lakosság abszolút vagy relatív többségben élt, az ún. kultúrzónák visszaállítására Ez azzal járt, hogy nagy számban neveztek ki román pedagógusokat olyan magyar helységekbe, ahol legfeljebb néhány román család élt, vagyis 5-10 tanulóra 3-4 pedagógus jutott. Székelykeresztúron — például — 2 román gyermeket 2 tanító tanított, Parajdon viszont az oda kinevezett román tanító egyedül a saját gyermekét részesítette elemi oktatásban.6 8 Másutt az egyéb célokra igénybevett magyar iskolák épületeit a helyi hatóságok a Minisztérium ismételt utasítására sem adták vissza a rendeltetésének.6 9 Külön problémát jelentett a magyar egyetem elhelyezése, miután a Nagyszebenből Kolozsvárra visszatért román egyetem igényt tartott az összes helyiségekre és felszerelésekre, kivéve az 1940. óta beszerzett tárgyakat.7 0 Az alapító törvény a magyar egyetem céljára a kolozsvári Regina Maria leánygimnázium épületét jelölte ki.7 1 Ilyen körülmények között az egyetem orvosi fakultását nem is lehetett a székhelyen felállítani, hanem Marosvásárhelyen jelölték ki a helyét, ahol a román hatóságok a régi hadapród iskolát, valamint több kórházi helyiséget bocsátottak, nem kis huzavona után a rendelkezésére.7 2
