Századok – 1995

Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535

ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 545 részük. Előfordult, hogy évi 35 millió lei forgalmat lebonyolító szövetkezetre 70 millió adót vetettek ki.5

9

Emellett a háború után is alkalmazták a magyar szövetkezetekkel szemben azt a korábbi „bevett" módszert, hogy a szövetkezeti vezetők 40%-át a román Nemzeti Szövetkezeti Intézet, az INCOOP nevezte ki. Elsősorban a vegyes lakosságú községekben, nemegyszer a pópák kezdeményezésére és közreműködésével, erőszakosan feloszlatták a magyar szövetkezetet és javait az újonnan alakult román szövetkezet vette birtokába.6

0

Az INCOOP 40 magyar falusi hitel- és tejszövetkezetet azon a címen oszlatott fel, hogy azok nem rendelkeztek a működéshez szükséges alaptőkével. A magyar szövetkezetek felszámolásának másik módja az volt, hogy amennyiben valamelyik megyében sikerült 15 román szövetkezetet alakítani, akkor nyomban létrehozták az INCOOP federáléját és likvidálták a Kalákához, illetőleg a Szövetséghez tartozó szövetkezeteket.6

1

1946 tavaszán-nyarán viszont már országosan is felmerült a magyar szövetkezeteknek a román szövetkezetekkel történő „egyesülése",6

2

annak ellenére, hogy az 1946 áprilisi magyar szövetkezeti kongresszus Marosvásárhelyen egyhangúan a beolvasztás ellen foglalt állást.6

3 A „csináljunk közös román-magyar szövetkezeteket", hiszen most már úgyis testvérek vagyunk eszméje, önmagában kétségtelenül rokonszenves volt. Csakhogy ez gyakorlatüeg azt a kilátást ígérte, hogy a magyar szövetkezetek vagyonára az INCOOP illetőleg a megyei federálék teszik rá a kezüket, néhány tisztviselői állás fejében a román szövetkezeti központban és megyei szerveiben. Ugyanakkor ez a megoldás egyet jelentett volna természetesen azzal is, hogy a levelezésben és a könyvelésben a román hivatalos nyelvet használják, aminek következményeként főleg a székelyföldi szövetkezetek tagsága teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került volna.6

4 1946-ban a kedvezőtlen kilátásoktól még el lehetett mondani, hogy azok feltételezések. 1947-ben azonban már, sajnos, a feltételezések valósággá váltak.6

6 * A Groza-kormány nemzetiségi politikája kétségtelenül a közoktatás — és általában a kultúra — területén mutatkozott a legígéretesebbnek. Eszak-Erdélyben a magyar iskolahálózatot — alsótól a felsőfokúig — alapjában véve sikerült fenntartani. Dél-Erdélyben több új elemi iskolát és egy középiskolát nyitottak meg. Az észak-erdélyi tanítók és tanárok állami díjazásban részesültek, az 1944. november 14-e után létrehozott magyar tanügyigazgatási szervek a helyükön maradtak. 1945 nyarán a magyar nemzetiségű tanulók Romániában első ízben anyanyelvükön érettségizhettek. A 407/1945. sz. törvény 1945. június 1-iki hatállyal életre hívta a magyar előadási nyelvű Állami Tudományegyetemet Kolozsvárott. 1945 októberétől a kolozsvári magyar színház állami státusba került, 1946 februáijában pedig Marosvásárhelyen létesült magyar nyelvű állami színház. Az 1946. április 9-én megjelent törvény intézkedett a Zenei és Színházművészeti Konzervatórium felállításáról.6

6 A fentebbi pozitív képet azonban beárnyékolták azok a negatív tendenciák ősjelenségek, amelyek szintén egyidejűleg jelen voltak. így a közoktatás területén