Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
542 BALOGH SÁNDOR hatott ettől a minősítéstől, ha időközben visszatért a lakóhelyére. Az 1945. május 3-án megjelent 6754. sz. újabb CASBI-rendelet azonban annyi könnyítést mégis kilátásba helyezett, hogy az „értékelést" és „leltározást" végző városi vagy vármegyei bizottság előtt csak annak a személynek kellett jelentkeznie, aki 1945. március 13-ika után tért haza. A CASBI bizottságai 1945. június l-jén kezdték meg a működésüket. Az azonossági megállapítás a hatóságoknál található adatok alapján, nyomozás, felhívás és a helyi sajtóban megjelenő közlemények útján, valamint bármely más eszköz felhasználásával történhetett. A leltárba vett ingó és ingatlan vagyont úgy kellett tekinteni, mintha azt a hatóság már ténylegesen lefoglalta volna. A CASBI-nak ugyanis nem voltak mindig szállítási, raktározási stb. eszközei a végrehajtás érvényesítésére. De az érintettek (földművelők, iparosok, kereskedők stb.) gazdasági tevékenysége, a döntéssel mégis megszűnt, hiszen javaikkal többé nem ők, hanem a CASBI rendelkezett.4 1 Magyarországot és a magyar állampolgárokat érintően 20 bank, illetőleg filiáléik, valamint a hozzájuk tartozó vállalatok és a román vállalatoknál levő kisebb-nagyobb érdekeltségek, közelebbről mintegy 200 ipari és kereskedelmi vállalat, valamint 16 000 kisember tulajdona került a CASBI felügyelete alá.42 Ezzel egyidejűleg döntően a „vélelmezett ellenség" címén mintegy 30 000 magyar nemzetiségű román állampolgárt fosztottak meg ingó és ingatlan vagyonától.43 Ugyanakkor a hontalanok vagyonának sorsáról még megközelítő adatok sem állnak rendelkezésre. A román fegyverszünet megkötésekor a szövetséges hatalmak még háborúban álltak Magyarországgal. Az 1945. január 20-i magyar fegyverszüneti egyezmény aláírása után azonban már teljesen indokolatlan volt, hogy Románia magyar állampolgárok, vagy magyar érdekeltségű vállalatok javaival szemben kényszerintézkedéseket foganatosítson. Ezt igazolja egyébként az is, hogy a magyar fegyverszüneti egyezmény semmi olyan előírást nem tartalmaz, miszerint a Szovjetunió igényt tartott volna akár magyar állampolgárságú, akár magyar nemzetiségű személyek vagyonára, még kevésbé olyanokéra, akik a román fegyverszüneti egyezmény aláírásának idején a magyar hadsereg mögöttes területén tartózkodtak. A „vélelmezett ellenség" fogalmának, illetőleg kategóriájának felállítása nem csupán Románia nemzetközi kötelezettségeivel és a szövetséges nagyhatalmak állásfoglalásaival volt ellentétben, hanem a nemzetközi joggal is. A „vélelmezett ellenség"-gel kapcsolatos CASBI-gyakorlat tulajdonképpen a Groza-kormány nemzetiségi politikájának egyfajta „felülvizsgálását" jelenti, pontosabban jelentette. Arról már nem is szólva, hogy a CASBI az észak-erdélyi magyarokat már akkor menekültnek nyilvánította, amikor a szóban forgó terület jelentős részét a szovjet hadsereg még fel sem szabadította.4 4 Groza miniszterelnök 1946. január 15-én ígéretet tett arra, hogy a magyar vagyonokat kivonják a CASBI felügyelete alól.4 5 Ennek az ígéretnek a beváltása azonban még a békeszerződés 1947. február 10-én történt aláírása után is váratott magára 1945. március 23-án jelent meg a Monitorul Oficial-ban a 187/1945. sz. törvény, amely a földreform végrehajtásáról intézkedett.4 6 A törvény II/3. §-ának
