Századok – 1995
Tanulmányok - Balogh Sándor: Erdély és a második világháború utáni békerendezés (1945–1946) III/535
ERDÉLY ÉS A BÉKERENDEZÉS (1945-1946) 539 a vámhatárt, hogy áruink, munkánk termékei szabadon cserélődjenek a két ország között, ha mi beszüntetjük az útlevélkényszert, csupán bizonyos határátkelési igazolvánnyal könnyítve meg a közlekedést, ha testvér a testvért és szülő a gyermekét látni akarván, szabadon utazhatik, akkor testvéreim, nincs okunk rá, hogy lelkünk mélyén valahol még más vágyakat is támasszunk."2 6 Petru Groza nyilatkozatai és beszédei kedvező visszhangot keltettek mind a magyar kormányban és közvéleményben, mind az erdélyi magyarság körében Az erdélyi magyarság mindenekelőtt az Észak-Erdélyben a szovjet katonai közigazgatás idején kialakult román-magyar együttműködés elmélyítését, a dél-erdélyi magyarság hátrányos megkülönböztetésének megszüntetését és azoknak a sérelmeknek az orvoslását várta a Groza-kormánytól, amelyek az előző román kormányok idején érték a magyarságot. Groza és kormánya hivatalba lépése után valóban lépéseket tett a románmagyar együttműködés megvalósítása és a magyar nemzetiségű lakosság helyzetének javítása érdekében. Észak-Erdélyben jórészt érvényesült a nemzetiség szólás*, sajtó- és gyülekezési szabadsága. Az erdélyi magyar demokraták számottevő szerepet töltöttek be a politikai közéletben és részben a közigazgatásban. A nemzetiségi kultúra, ezen belül az oktatásügy terén olyan fejlődés következett be, amely szinte egyedülálló volt a korabeli Közép- és Délkelet-Európában. Más vonatkozásokban azonban már korántsem alakult ilyen kedvezően a magyar nemzetiség helyzete. Számos jogszabály ugyanis, amelyet 1945. március 6-a után alkottak Romániában újabb sérelmeket tartalmazott a magyarságra nézve. Másfelől pedig ezek a jogszabályok azáltal teremtettek gyakran bizonytalanságot, hogy szövegükkel módot adtak a tág értelmezésre és a rendelkezések önkényes végrehajtására. De nem ritkán fordult elő az is, hogy az alsóbb állami szervek, a közigazgatási hatóságok szabotálták a kormány rendelkezéseinek és utasításainak végrehajtását. A Groza-kormány megalakulása után — annak ellenére, hogy még további önkényes internálásokra is sor került — ezen a téren is valamelyest javult a helyzet. 1945 áprilisában egyeseket már hazaengedtek. Júniusban feloszlatták a tirguzsiui tábort.2 7 1 945. július 23-án a Groza-kormány kibocsátotta katonai közkegyelmi rendeletét, amely a Dél-Erdélyből elmenekült magyar nemzetiségű hadkötelesekre is egyaránt vonatkozott. Ennek ellenére több helyen, köztük Déván, nemcsak eljárást indítottak, hanem el is ítélték azokat a magyar nemzetiségű férfiakat, akik az Antonescu-rezsim elől Észak-Erdélybe menekültek, majd az amnesztia után hazatértek lakóhelyükre.2 8 Október 14-én Kurkó Gyárfás, az MNSZ elnöke drámai hangú táviratában Petru Groza közbelépését kérte a földvári tábor feloszlatása érdekében.2 9 Azt, hogy milyen lassan és vontatottan haladt előre a különböző táborok feloszlatása és az elhurcolt erdélyi magyarok hazaengedése, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az MNSZ elnöke 1946. március 9-iki táviratában újabb törvénytelenségekre hívta fel a miniszterelnök figyelmét.3 0
