Századok – 1995

Tanulmányok - Dombrády Lóránd: A magyar elszakadási törekvések és a hadsereg 1943-ban III/493

MAGYAR ELSZAKADÁSI TÖREKVÉSEK ÉS A HADSEREG 1943-BAN 527 patok fegyverzetének fejlesztése. Erre való hivatkozással kérte a német nyers- és hadianyagszállítások növelését, s a már lekötött magyar hadianyag- és nyersanyagbázis német célokra történő kihasználásának csökkentését. Szombathelyi előterjesztését Hitler nem tudta akceptálni. Tudtára adta, hogy vasüti gördülő anyag híján egyelőre nem lehetséges a magyar megszálló erők kivonása Ugyanakkor éreztette vele azt is, hogy a kint levő magyar alakulatok a túsz szerepét is betöltik egy esetleges „meggondolatlan" magyar lépés esetére. A szövetségesek érdeklődéssel figyelték a magyar kormány erőfeszítéseit a keleti fronton lévő magyar erők hazaszállítása érdekében. Szombathelyi főhadiszállási kudarcát nem a németek által előadott gördülőanyag hiánynak, hanem azon szándékuknak tudták be, hogy túszként tartsák fogva az ott lévő magyar csapatokat. Bíztak azonban továbbra is Kállay szilárd elhatározásában, hogy ismét a főhadiszállásra szándékozik küldeni a vezérkar főnökét, minden áron harcolja ki a csapatok hazaszállítását.6

8 A magyar kormány ugyanis a csapatok hazarendelése terén kifejtett törekvéseit s azok időleges kudarcát hozta fel első helyen abban a november 26-án a brit kormányhoz eljuttatott üzenetében, melyben a vállalt kötelezettségeinek teljesítését ért kritikákra válaszolt. De ezen kívül is minden tőle telhetőt megtett a németekkel szembeni háborús kötelezettségeinek minimumra csökkentése érdekében. Szükségesnek tartja felhívni Őfelsége kormányának figyelmét, hogy a magyar hozzájárulás a német háborús gépezethez mindenkor elmaradt a kívánt mértéktől, az csak addig a határig érvényesült, amivel a németekkel való nyüt konfliktus éppen elkerülhető. A magyar kormány jelenleg is visszautasítja a németek katonai természetű igényeit. Az irántuk színlelt együttérzés csak addig terjed, hogy a nyílt konfliktust, az ország megszállását elkerülje. A megszállás pedig több előnnyel, mint tehertétellel járna a németek számára, inkább meghosszabbítaná, mint megrövidítené a háborút. A kormány tehát „abban látja pozitív hozzájárulását, hogy tartózkodó politikájával gyengíti a német tengelyrendszert, minden rendelkezésre álló eszközt az ország belső ellenálló képességének növelésére fordít; felkészíti az ország közvéleményét a bekövetkező eseményekre. Mindezt azért teszi, hogy elkerülje a végső anarchiát, és a szövetségesek katonai hadműveleteihez olyan lehetséges bázist biztosítson, ahol a rendet fenntartják".6

9 A hadihelyzet alakulása mellett — attól nem függetlenül — az erők hazai összpontosítására indította Szombathelyit az országban tapasztalható romló közhangulat és nyugtalanság is. A munkásság növekvő elégedetlenségéről érkeztek jelentések a Honvédelmi Minisztériumba. A szociáldemokrata párt kisebb-nagyobb megmozdulásokat szervezett a hadiipari üzemekben. Romlott a hadiüzemek fegyelmi helyzete, ami az adott helyzetben veszélyeztette a honvédség fegyverzetének erősítését. Szombathelyi — 1918-at megelőzendő — honvéd és csendőr karhatalmi alakulatok létrehozását szorgalmazta. Elengedhetetlennek tartotta a polgári arcvonal megerősítését azáltal, hogy „itt is fegyelmet, rideg kötelességteljesítést és rendet követelünk". Ehhez olyan eszközöket tartott szükségesnek,